Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok
hogy miért kell annak az egynehány szónak az reversalisban lenni. Amaz immel-ámmal felelt nekiek. Azonban aláment az szállássára, Zólyomi uram mindjárást az egész udvari haddal és mezei hadakkal együtt audientiát kérvén asszonyunktól, audientiát adván asszonyunk nekiek. az tanács előtt mindjárást az egész udvari és mezei hadakkal együtt Zólyomi uram fölmenvén asszonyunkhoz, megmondotta, hogy ő nekiek búcsút adott asszonyunk ő fölge, ez okáért nem szolgálják, hanem hz napságtúl fogva ő fölge őköt szolgáinak ne tartsa, mert nem akarják szolgálni, hanem ők..magoknak urat k eresnek^noha még havok sem tölt volt el. így az urak választ akarván nekiek adni, csak meg sem várták jól az választ, hanem nagy toldulással visszafordulván seregekkel, az Zólyomi és gubernátor uram szállása eleiben állának. Ezen az urak és az ország népe nagy zsibongásban lévén, mindnyájan fölgyűltenek az medgyesi templomban a végre, hogy valami jót az magok maradására végezzenek, látván az reájok következendő nagy veszedelmet. Gubernátor uram is nem várván, hogy elkezdjék arról való végezést, mindjárást maga fegyveres gyalogjával és egyéb rendbeli szolgáival fölmene az templomban az ország közzé, az gyalogja és szolgái mindjárást az templom ajtait fegyveres kézzel megállván, amott kinn penig az piaczon Zólyomi uram az mezei és udvari hadakkal lévén, úgy kezdé gubernátor uram publice proponálni az ország között, hogy senki nem köteles az fejedelemasszony hűségére, mivelhogy mindeneket violáit az ország ellen. Hallván ezt az urak és az ország népe, hogy gubernátor uramnak hol és min jár az elméje, csak elijednek beszédin és mondának neki, hogy mit beszélsz gubernátor uram, nem ide való az, és nem méltó, hogy senki hallgassa, ezokáért nem is akarjuk hallani, hanem menjünk ki innen és az ki ország népe, senki itt ne maradjon, hauem mind kijűjjen. így megindúlván az ország népe, elől az urak, Kornis uram és Kapi uramék, jutának az ajtóra, mondvánn ott nekik az gyalogok és hadnagyok, térj meg, térj meg, mert itt ki nem mehettek, puskát, szablyát fogván hozzájok, némelyet közülök meg is döföltetnek, visszahurogatván őköt az ajtókról. Mondának Kornis uramék, menjünk vissza ha rabok vagyunk, fegyver az nyakunkon. így visszatérvén nagy toldulással az ország az ajtókról eleiben állának az gubernátornak és nagy fölszóval s zendüléssel kezdék pirongatni, te gubernátor uram, ez a te hited, úgy esküdtél-e minekünk sokszor; az fejedelemasszonnak hites vagy, az országnak és minekünk ez-e az igaz hit? És így midőn eléggé ^pirongatták volna az gubernátort, ismét nagy zendüléssel fölkiálta az ország, az ki országunkkal egyet ért, jöjjön ki innét, senki itt ne maradjon. így ismét nagy toldu-
