Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
nek megírnom, hogy az török indulatját én igen veszedelmes dolognak tartom, mert nolia im késő az idő, mindazáltal, azmint csak szintén tegnap is nékem tótországi bán uram írja, az tenger mellől is és Bosznából is mind takaroszik az vezér után most is az török s az szerént Pécs tartományából is, ki gonosz jel. Igen méltó azért, bogy jobban megértse Kegd az tatárok dolgát is s ez szerént az silistriai és vröméli beglerbék badait is, mert mind ezek csak Bethlen uram kedvéjért hihető, hogy öszve nem győlnek. Im mi is itt rözgölődünk, az 1 mint lehet, de későnek látszik, megcselekesszük mindazáltal az mi lehetséges leszen, noha ha maga Kegd is és mások is nem impediáltak volna ezelőtt hat héttel, már én mezőben lőttem volna, kivel úgy hittem ,az mint élek, fészkében tartottuk volna az törököt, de az elmúlt idő lévén, vissza nem vonhatjuk; hanem kérem szeretettel Kegyelmedet, ezekben úgy alkalmaztasson Kegd dolgait, hogy se magának, se az szegény magyar nemzetnek vele utolsó veszedelmet ne causáljon, melyet nem az Kegd eddig való gyanúsága szerént írok, hanem féltem igen Erdélylyel együtt ezt az mi szegény hazánkat is. Tartsa isten stb. Posonii, 16 Octobr. 1636. (Ezen levél összeírva az oct. 15. levéllel.) XLIX. 1636. sept. 27.—oct. 16. Klobusiczlcy András hövétsége a császárhoz, a) 1636. szept. 28, A Klobusiczkynalc adott megbízólevél. Sma Ca Raque M>s dne dne elme. Ex aula Mtis yrae C ae atque Rae rediens familiaris meus egr. Andreas Klubosoczki, reddidit mihi benignas Müs Vrae Cae literas, una resolutionem etiam ejusdem in formám decreti redactam. Ex quibus pariter, et relatione ejusdem familiaris mei, grata mente agnovi luculenta prolixe Mtis yrae Cae in me benignitatis argumenta, cum privatis meis in rebus, tum vero iis quae ad communem christianorum populorum salutem maximé spectant. De quibus, ut et gratias Mti yrae Caesae, quatenus praesens rerum status patitur, debitas agam, et quod Mtas yra Caesa liactenus in favorem mei etiam, sed maximé bonum publicum decrevit, ea ut debito modo et tempore cum eífectu Erdélyi Országgyűlési Emlékek. IX. 36
