Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
Nono. Ordinavit Sua Mtas ? ut pro praesenti quidem repentina necessitate trium circiter millium germanorum, exercitus in Hungáriám descendat ad opponendum sese cum al'is Suae Mtis copiis molitionibus Turcarum, qui propediem circa Cassoviam sunt adfuturi. Decimo. Resolvit etiam benigne sese Sua Mtas intuitu praesentis turcici apparatus, exercitum justum germanicae militae, circiter quindecim millium in Hungáriám destinare, qui etiam sensim jam disponuntur, ex variisque exercitibus destinantur. Huic corpori militiae unum aliquem ducem aut generalem praeíicere intendit Sua M ta s, habita cum Sua Mte Ilegia intelligentia. Kivül: Anno 1636. die 8. Octobris. A meridie post resolutionein .Suae Mtis ad puncta postulatorum principis Rákóczy haec concinnatio facta de resolutis. (Jászay-gyííjteményböl Nemz. Muz.) /) 1636. oct. 15. A nádor válasza Rákóczynak. Hlustrissime princeps dne amice observandme. Az Kegyelmed levelét, melyet Tordárúl 18. Septembris írt, ő felgébez császár urunkhoz menő postája által elvöttem Kegyelmednek; melyben noha bő írásra láttatik okot adni Keglmed nekem, mindazáltal mostani dolgaiban azzal nem terhelem Kegdet: hanem az mi az török állapatját illeti, szándékokot az kőről álló dolgokból régen eszemben vöttem; noha azalatt hallom, hogy jó szót is adtak Kegyelmednek, de gonosz intentiójokat ugyan le nem tötték azért, az mint im most cselekedettel is megmutatták, kire adott-e Kegd okot avagy nem, maga tudhatja Kegd jobban, én nem ítélem, elég ha rút most ez az dolog és félelmes is, de oltalmazzon isten bennünket, hogy ennél is rútabb és veszedelmesebb ne kezdjen lenni. Bethlen István uram ő keglme állapatját, az mi nézi, sem tudtam, sem javallottam az pogányok köziben való menetelit ő kglmének, s azt annival inkább nem közlötte ő keglme velem, hogy pogányok kardjával övedzék, s úgy menjen maga hazájára és nemzetére, kit az mint veszedelmesnek tartok, úgy javallásomat sem adtam, sem adhatom most is azon cselekedeteknek, s ha tehetnék az ilyen indulatokról, vérem kiontásával is ma tennék; de az maga Kegd bíztatási is tönnek minket is restté, ugyanazokra nézve nem engedének nékem is az ő idejében praeparatiókat tennönk, az mikor még ezelőtt hat héttel
