Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

cselekedik mivelünk, melyet mi bizony soka meg nem hálálunk. Monorát írja, hogy aranyon s drága marhán megvévén Iván vajda az szegény fejedelemtől, az fejedelem viszont hatalmaséi elfoglalta tőle. Holt embert s kiváltképpen nemzetedből álló nagy fejedelmet méltatlanéi rágalmaz. Ezelőtt is Monorára vágyódván Rákóczy uram, midőn vádolta volna ezen az szegény fejedelmet, ez okon tavaly az megyesi octávára jámbor szolgám Horvát János által beküldtem ő kglmének Iván vajdának Monora végett az szegény fejedelemmel való végezését, és az mely drága marhákat az szegény fejedelemnek adott volt s arról való jegyzéseket is. Úgy vagyon, Iván vajda Monorát megárúlta volt az szegény fejedelemtől, és az fejedelem kezében is bocsátotta, de az mely terminusra kötelezte magát maga kezével subscribált contractus leveliben, hogy megadja az summát, arra meg nem adhatta, az vinculum peniglen az volt, hogy ha az terminusra le nem teheti Iván vajda az summát, Monorát az fejedelem elfoglalhassa; aszerint az fizetésnek terminussá elmúlván, elfoglaltatta egyszer az szegény fejedelem az jószágot, viszont Iván vajda az urak által megtalálván az fejedelmet, másodszor is visszabocsátotta neki Monorát, és új terminust adott az summafizetésre; akkorra is nem lévén módja az megfizetésben, úgy foglaltatta osztán Balásfalvához az ott való gondviselői által, kik közül most is él az számtartó s többen is, az kik elfoglalták, az kiktől jobb informatiót vehetett volna az levélformáló, ha szántszándékkal holt embert s nagy fejedelmet nem akarta volna gyalázni. Az mi az Iván vajda köves marháját illeti, az mint az maga jegyzeti megbizonyítják s magam is jól tudom, nem Monoráért, hanem hogy az havasalyföldi vajdaságot neki szerezze, azért adta volt, melyet meg is szerzett vala neki az szegény fejedelem; de mivel az szokás szerint az portára való bemenetelt kévánják vala tőle, s arra nem veheté magát, noha ugyan én általam úti költséget is ígírt vala az szegény fejedelem neki: így azért mind egy s mind más fogyatkozásinak maga volt Iván vajda uram az oka. De ha ennire lamentálja az Iván vajda kárát, hiszem mostan Rákóczy uram kezében vagyon Monora, miért nem adja meg neki? Ha törvéntelen vétetett el Iván vajdátúl. törvéntelen bírja tehát az mostani possessor is. Mutogat az levélíró valami fassiókra is ; szabad volt Rákóczy uramnak az mit akart, vallattatni, de ha szinte törvényre kelne az dolog is, vajki kevés hitele s helye lenne azoknak az fassióknak, kiket ő kglme azokkal tétet utcunque, kiknek mind életek s halálok az ő kglme nutussátúl függ. Bábolnát hogy kivánta Rákóczy uram, egy okból azt veti, hogy én írattam az fejedelem testamentumához, minthogy