Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
abban az iclvözűlt fejedelem főképpen engem birált meg. Valamit írattam (az mint feljebb is emlékezém), bizonnyal tiszta lelkiismerettel írom, egyedül csak azokat írattam, melyeket ő felségének mint főtestamentarius szájából hallottam. Az articulust, bogy két esztendeig benn lappangtatá. egy árkus papirosacskára kinyomtatván, az mireánk való tekintetit írja okúi. Ügy vagyon, bogy minket nézett benne, bogy azonban vagy balálom történvén (mivel szorgalmatosan szokta calculálni iidőmet) maradékimtúl könnyebben elránthassa Husztot, vagy magam megbetegedvén, hamarébb kénszeríthessen annak az articulusnak színével az ő kglme népit belebocsátani, és osztán szokása szerint bűzt költvén hozzám, könnyebben kiszínelhesse kezemből. Mikor 1633. esztendőben sok méltatlan vádiások miatt reám haraguván, affelől az színes articulus felől végezést tött vala magában, jelen valék én is az gyűlésben ; sok emberek intettek vala ugyan az ő kglme ellenem való idegen szándéka felől, de én külömben remélék vala; azonban immár az gyűlésnek vége lévén és az articulusokat purumban írván, egykor midőn szinte ebédhez ültem volna, meghozák, hogy Rákóczy uram Komis Zsigmond és Erdélyi István uramékot küldötte az ország Tcöziben valami újobb propositiókkal, az templumnak minden ajtaira kék drabantokat .állattak. Az dolognak újságát értvén nem késéin az ebéd felett, hanem elvégezvén, udvarhoz mentem, kérdezvén micsoda új propositió volna az ? mondák, hogy mindjárt voxolni kellett reá, hogy az oly rendek, kik ország házait bírnak, az fejedelem praesidiumát tartozzanak bevinni. Kornis Zsigmond uramnak panaszolkodván az dologról, mivel én is a hazában nem utolsó ember volnék, talám én tőlem is voxot kellett volna kérdeni, erős hittel mondá, hogy ő is soha nem hallotta Rákóczy uramnak arról való akaratját, hanem Rákóczy uram több signaturák között arról való signaturát is kezében adván, íigy vitte alá az ország köziben, nem tudván, mit viszen; és mivel mindjárást kívánta, hogy articulusban írassék, voxolni kellett reá. Ilyen formán az ország népének semmi meditatióra való íidőt nem engedvén reá, sem az propositiókban elsőben nem emlékezvén felőle (az mint az mi hazánkban szokás volt), sem az ország ő kglmétűl postulatumban nem kívánván, íratta azt az articulust. Mindazáltal az ország akkor is csak publicae necessitatis tempore íratta az praesidium bevételt, hanem Rákóczy uram, hogy azzal az articulussal szándékát hatalmasabban űzhesse, oda csúsztatta azt is, hogy az praesidium tani publicae quam privatae principalis necessitatis tempore bevitessék. Hallatlan dolog egy gyűlésben két propositiót adni, és két különböző libellusban való articu-
