Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

reám, mint egy publicus malefactorra; mondja meg az mint írja, hogy az Rákóczy uram favora miatt velem és gyermekemmel nem is

r mertek perleni, ki volt, az ki én velem nem mert perleni ? En úgy tudom, senkivel semmi perem nem volt magamnak, mert perelés nélkül is valaki valami javaimhoz közit megmutatta lenni, minden bántódás nélkül elégtételt vött tőlem. Tudom, szegény fiamékot Bethlen Istvánt és Zólyomi Dávidot érti az fiaimon; úgy vagyon, hogy Rákóczy urammal milielt együvé esküdtek és engem ő kglme vélek minden atyai tisztelettől megfosztatott, ellenem az budai vezérhez s oda be Erdélyben folytatta őket, mindjárt szegények Absolonimmá löttenek és mind magam s mind más nemes rendek ellen valamit akartak, azt cselekedték, az ő kglme Rákóczy uram parancsolatjából bandériumot tartván magok mellett; jó lelkiismerettel írom azért, hogy ő kglme tötteaz énfiaimot Absolonokká, s mind egyéb hatalmaskodásokra ő kglme ingerlette őket. Megvallhatja Biharvármegye, fegyverrel az két ifjú által mint esküdtötte magához őket, mit cselekedtetett rajtok nyavalyás ifjakkal. Kuun Istvánné asszonyom bátor vallja meg az ecsedi állapot felől, mint s hogy akarta ő kglme tőlönk minden igaz ok nélkül eltulajdonítani, holott Kuun Istvánné asszonyom az maga Rákóczy uram kezével írt credentionalis levelet adta kezemben, s az mellett azt az izenetét mondotta, hogy Rákóczy uram arra igíri magát, csak Ecsedet bocsássa kezében, Dévában és Hunyadban megörökösíti. Ez ő kglme cselekedeteiről penig énnekem más nagy documentumom is vagyon, melyet rövid időn nilvábbanvalóvá teszek. Álljon elő az Kuun Istvánné asszonyom szolgája, az kit én ő kglme akaratja ellen elűztem, avagy adjon nevet neki, vagy maga vallja meg. Barna Györgyöt Magyarországban emberséges, eszes törvénytudó embernek tartják, ő kglme egy Mocsári István nevű főemberrel volt az asszony mellett, látván semmi jussát nem lenni az aszszonnak Ecsedhez, magok csinálták az compositionálist, én is. mint emberséges főrendek tetszésén megnyugodtam. Kgltek is penig nagy részént tudja, Kuun Istvánné asszonyomnak lehet-e közi Ecsed várához. Inauditumnak írja az levélcsináló, hogy az fejedelmek az ország jószágit testamentumban elhagyhassák. Kicsiny experentiája vagyon, talám ifjú ember, hiszem ha éltében summában eladhatja, miért nem legálhatná testamentumban is? holott valaki valamely jókat másnak summában eladhat, testálhat is azokról. Yécset és Bábolnát ország jószáginak nevezi, hogy így vádolhassa az szegény fejedelmet, hogy méltatlanul hagyta az maga vérének; de ennek sem jó az consequen-