Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
tiája, az mint feljebb megírtuk; az ország jószágit az mi juristáink peculium coronae-nak és íiscale bonumnak szokták hínnya, egyik sem volt soba, sem Vécs, sem Balásfalva, azért méltán mind inscriptióban s mind summában elhagyhatta. Az testamentumot írja az szegény fejedelemtől, nem subseribáltatottnak lenni, melynek Rákóczy György uramnál az subsumptiója (az mint sokszor fenyegetett engemet vele) : mivel nem subseribálta az testamentumot az szegény fejedelem, nem tartozik ő kglmek megtartani, hanem az mit maga véreinek és jámbor híveinek az isteni tiszteletnek promotiójára hagyott, azokat szabadosan akármint az fiscus nevezeti alatt magának fiscálhatja; mert az ő kglmek levélfundál ója hogy alattomban így okoskodik, itílem, azt gondolja, hogy az mely testamentumot az testator nem subscribál, az mind erőtelen, noha nagyobb részére, kiváltképpen penig az nagy emberek az testamentumot hiteles közemberek előtt szokták tenni, az kik azt authentice mind megcsinálják s mind kezek írása alatt emanáltatják. Ugyanis penig akár testamentum, akár egyéb fassiók az fatensen kívül más köz authentica személyek relatiója és expeditiója alatt hitelesben szoktak emanáltatni. Az istenben elnyugodt fejedelemnek mintegy testvératyjafia s mind utána az én szegény hazámban méltatlanságomra első hitelesb személy levén, mivel én reám bízta, soha valamit vagy nem adott, vagy nem mondott, vagy nem hagyott, az testamentumhoz hozzá nem írattam. Márkusfalvi Márton hiteles, emberséges ember volt notariusa az testamentumnak, Horvát János hittel köteles conservátora, ennek kezében adta halálának előtte Váradon az szegény fejedelem mind ez maga testatiójának minutáival együtt, az ki énnekem az szegény fejedelem halála után mintegy harmadnappal kezemben adván azon integritással, az mint Márkusfalvi uram leírta, és én főtestamentarius több testamentariusokkal együtt subscribálván, valamit kinekkinek hagyott, mindeneket a szerint adattam meg. Mely testamentumot annakutánna publico articulo az ország és Rákóczy uram is confirmáltak. Husztot kévánta-e, vagy nem Rákóczy uram, az levélíró tudja az ő kglme neve alatt, nilván penig az ő kglme cselekedeti mást mutattak, azzal akarja bizonítani, hogy az maga benne való jussát is (mely semmi nem volt) nekönk engedte. Tagadja, hogy nem kévánta Husztot, s mindjárt penig utánna veti, hogy én adtam arra okot, mert ennihánszori requisitióra neki meg nem esküdtem. Úgy vagyon, találtatott meg ő kglme az esküvés felől, de holott Topán adott reversalisomban köteleztem volt én arra magamot, hogy én ő kglméhez mint ország fejedelméhez illendő hűséggel leszek, ő kglme is fogadásihoz Erdélyi Országgyűlési Emlékek. IXi 31