Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - 1 630. júl. 10 —17. Megyesi országgyűlés
nácsolva neki, hogy a biztosok eskümintájára »úgy reá menjen mint sajátjára.« ') Mincl ez titokban, a kormányzó és tanácsurak háta illegett történt. 2) Egy héttel utóbb Csáky is benn volt. S most Katalin jíui. 10-én őt felső-magyarországi jószágaiban helyet1 tesévé, alteregojává nevezte ki 3) s megbízta őt, hogy a munkácsi várat mint kapitány vegye át Balliugtól. Egyszersmind commissariusúl mellé Kassay Istvánt nevezte ki, ki ez ügy végett hasonlag Fogarasba hivatott. Aztán ők ketten el is indultak: Csáky 200 ezer tallér érő ezüst-és aranyneműt vivén magával. 4) Ez bizony a kiegyezés és fejedelmi conditiók határozott megszegése volt. »Vederből cseberbe estünk — irá Schulitz jún. 20-án Koszpothnak, — a mit Nagyságod elért, az mind porba esett.« S Bethlen is írt ugyan ez nap a választónak: »a fejedelemasszony által Csákynak adott hatalom a hazának és vallásnak kárára van: birja rá Fenséged a herczegnőt, hogy vegye vissza a meggyilkolására nyújtott kardot.« 5) Közepette e »rút és zűrzavaros állapotoknak« jún. 24-én érkezett Fejérvárra Tholdalagi a portai követ Zülfikár kíséretében. Szívesen látva a vezérek s fogadva a szultán által, sikerűit neki mindent jó karba állítani. Nemcsak Katalin kapta meg az új megerősítést. hanem a basákhoz is parancs ment, hogy segélyére készen álljanak. Kiállíttatott egyúttal a ferman a hét megye s a hajdúk részére is. 6) E híreken kivűl is jól hatott Tholdalagi megérkezése : a mérsékelt párt benne hatalmas támaszt nyert. Mind ez Bethlent újabb béke kísérletekre ösztönzé. A fejedelemasszonvhoz ment s előterjesztette lépése lehető következményeit. Beküldé hozzá a Tholdalagival jött török csauszt Zöldfikárt — kimutatva neki, hogy ez lesz a sarkkő, melyből ») Törv. és Okiratok IX. c.) 2) Törv. és Okiratok VII. 3) A kinevzési okirat Marczali 178. Ez iratban azt is elrendelte Katalin, bog}- mindenben Csákynak engedelmeskedjenek s parancsai ellen se hozzá, se máshoz ne forduljanak Marczali 167. *) Törv. és Okiratok VII. Kemény 184—5. 6) Marczali 186. 6) Naplóját, a szultán előtt tartott beszédét, kiadta Ötvös. V. ö. "Marczali 166. 176. 185. 11.
