Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - 1 630. júl. 10 —17. Megyesi országgyűlés

1630. JÚL. 10 — 17. 39 a fejedelemségre vágyó Esterházy őt ki fogja forgatni. De azzal a SZÍVÓS makacssággal, mely ez asszony tulajdona, semmire sem hallgatott.!) »így hát — mondá Bethlen Katalinnak — magunknak kell gondolkodni az ország biztosságáról.« Ily körülmények közt Bethlen nem tehetett mást, mint hogy követet küldött az új budai basához, figyelmeztetve őt a veszélyekre, melyek Munkács bukásából Erdélyre s a portára hárúlnának.

2) S hogy Munkács Erdélyre és Katalinra nézve el nem veszett, az csakugyan nem Katalinon múlt. Balling már jún. 15-én kijelentette, hogy bár magára vonja is a fejedelemasszony haragját, ki őt fejvesztéssel fenyegette, 3) de Csákyt nem bocsátja be í — mert ezt a vallásra nézve nagy veszélynek tartja. 4) S csakugyan, midőn Csáky a vár alá jött. Balling gúnyos udvariassággal elutasította: »mit csinálna ott olyan nagy udvart tartó, nagy úr kapitány, mint Csáky ? ő is híve ő felségének a várral együtt.« 5) Ez eseményekkel egy időben oly hírek is érkeztek, melyek valószínűvé tették, hogy Csáky kinevezésének más háttere is van. Hire járt, hogy a magyarországiak készülődnek s a kállaiak ki is akartak ütni. Muharrem az egri basa elhozatta lovait a »fűről,« 6) a palatínus pedig azon ürügy alatt, mintha a beütéssel fenyegető tatárokat akarná visszanyomni, készülődést tesz Erdély megtámadására. A kormányzó most az országgyűlés összehívására tett előterjesztést — de Katalin hallani sem akart arról. Ekkor érkeztek Bornemisza Ferencz és Pap Márton, kik a nádorra vonatkozó híreket koholtaknak jelenték ki. Jött levél is Kornistól s Kapytól, hogy a császártól »jó és kedves választ« hoznak — s most azon ürügy alatt, hogy a császárnak felelni kell, rávette Bethlen Katalint, hogy a rendek összehívásához beleegyezését adta. Meghívták a gyűlésre Csákyt is a fejedelemasszony nevével, hogy mentse magát, »mivelhogy ellene három dologban vétett.« Miért akar ') Törv. és Okiratok IX. c). a) A hozzá irt emlékiratot közölte Ötvös 234. 1. 8) Marczali 187, 1. Marczali 185.1. 5) Szalárdy 67. 1. V. ö. Keménynyel. ') Törv. és Irományok VII.