Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

1 634. Ám. hó. 393 Bécsben érkezvén, császárral ő felségével szemben lettem odaérkezésem után negyednapjára, akkor volt audientiám; ő felségének mindeneket fundamentaliter megbeszéllettem, az ki írásban való volt, azt írásban adtam be ő felségének, az ki szó­val való izenet volt, azt csak szóval declaráltam; ő felsége ajánlván minden jóakaratját s Nagyságod látogatását, köszön­tését kedvesen vévén, igen akarta, hogy Nagyságod azokról az dolgokról tudósítani el nem múlatta. Ezek után ő felsége en­gem igazíta Eggenperger kerczeghez, bogy az dolgot ő előtte is cleclaráljam, azután a magyar cancellarius előtt is, jelentvén ő felsége, hogyha az berezegnek és cancellarius uramnak meg­beszéllem, anynyit teszen, mintha írva adtam volna be, engem is tartóztatni nem fog, mivel az dolog haladékot nem kíván; mindjárást cancellarius uram után postát küldet Győrbe, har­madnap múlva még mást küldet. Cancellarius uram megérkezvén nyolczad napra, mindjárást vele szemben lettem és Nagyságod levelét megadván, böcsöletesen köszöntettem Nagyságod nevé­vel, az szóval való izenetet is megmondottam, az secretumot is ő nagyságának declaráltam. Azért Nagyságodnak szolgálatját ajánlván ő nagysága, dolgainak promoveálására is ígéré ma­gát ; ez alkalmatossággal minden dolgokról ő nagyságával bő­ségesen beszélgettem. Az mádi donatiónak állapatját az mi illeti, mivel Nagyságod ő nagyságának írott levelében azt írta, hogy erről többszer meg nem fogja találni, ő nagysága azt mondá, ezelőtt itt fenn levő szolgájátúl is ő nagyságának meg­izentem, hogy abból semmi difiicultás nem leszen az ő felsége részéről, csak ő nagysága válaszsza el, mint akarja expediál­tatni, mindjárást expediáltatom, de mit tehetek róla, ha ő nagy­ságának eleiben nem tudták adni az dolgot; kire én azt felelém, hogy ebben nem egyéb fogyatkozás esheték, hanem mivel Nagy­ságod engem az derék dologgal sietett expediálni, addig az az ő nagysága válasza Nagyságodhoz nem érkezhetett, végben akarta penig Nagyságod ezen alkalmatossággal vinni, azért kellett felőle írni; ezen igen megnyúgodott, ígérte is arra ma­gát, hogy csak Nagyságod declarálja magát, mint akarja expe­diáltatni, az szerént expediáltatja ő nsága. Munkácsi dolognak állapatját is előfordítám, nem urgeáló módon, hanem csak útat nyitván arra, hogy írtam Nsgodnak és ha válaszom érkezik, arról való donatiót is expediáltassa; arra is ő nagysága categorice de­clarálá magát, hogy kész ő nagysága arra is, de úgy tetszik ő nagának, hogy Nagod hagyna békét az donatiónak, hanem bírná esak vigore diplomatis, mert imígy sok contradictori lesznek Nagyságodnak, talám lesznek 72 (úgy emlékezem reá, any­nyit monda), mindazonáltal csak értse az Nagyságod akaratját, semmi ő nagyságán el nem múlik: minden egyéb privatumot

Next

/
Thumbnails
Contents