Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

is proponáltam ő nagyságának. Melith Péter dolgát is előszám­láltam, ő nagysága azt mondá, liogy soha ő felségének még ed­dig abban semmi híre nem volt nem jól cselekedte Melith uram; magamtól megmondá(m) ő nagyságának, ezt én tőlem senki nem izente, csak magamtúl mondom, az mint az állapa­tot látom, ilyen ítéletben vagyok, hogy ha ő felsége meg nem bünteti, noha az én kegyelmes uram ő felségének csak legkis­sebb tisztviselő jámbor szolgáját is illendő módon böcsöli, ol­talmazza, és ha kívántatnék, kőntesével is befedezgetné s bö­csölet adassék az szakmári kapitánynak; de az a lator, az ki ő felsége és az én kegyelmes uram között való nagy fáradtság­gal és költséggel véghez ment diplomát sértegeti, az országnak nemesi szabadságát rontja, az ő nagysága szolgáit törvénytelen háborgatja, akárki legyen, ha az ő felsége birodalmán kívül találtatik, félek rajta, hogy elragadtatik és latorságának érdeme szerént meg is büntettetik. Erre cancellarius uram azt feleié,nem kell annak úgy lenni, még ő felsége ezt senkitől nem értette, de így találtatván az dolog lenni, el nem szenvedi ő felsége. Az amnistiát ott hagytam, abban való difficultásokat megmutogattam, arra csak azt feleié, hogy nem volt akkor je­len, mikor azt expediálták, de ő felsége arról is kegyelmesen fogja magát resolválni, holott Írásban vagyon ő felsége előtt. Ezek után harmad napjára ő nagyságát ő felsége audientiára hívatta, akkor magát ő felsége mindenekről resolválta, paran­csolván, hogy in forma decreti kiadják; másnap ő nagysága az ő felsége kegyelmes resolutiója szerént az decretumot expedi­áltatta és nekem megküldette, azután ő nagyságához menvén, az amnistiáról szólottam; azt mondá ő nagysága, hogy az po­zsonyi szerént kívánta Nagyságod commissariusi által, ők is ő felsége részéről a szerént ígérték, úgy is vagyon expediálva, meg is mutatná az liber regiusban, de Szikszainál vagyon, ki most itthon nincsen; tovább urgeálván az dolgot, mondá ő nagysága, nem az pozsonyi, hanem az niklospurgi amnistia va­gyon úgy, talám azt akarta ő nagysága kívánni, de nem anim­advertálták az ő nagysága commissariusi, az pozsonyit kívá­nák, mi is penig ő felsége részéről örömest megengedtök, most immár többet nem kívánhatni annál, az mint akkor elvégeződött. Ezek után kívántam,hogy ő fölsége resolutiója szerént az leveleket is expediáltassa, ő nagysága mindjárást meg is parancsolta, de mivel még egy egész hétnél több tölt volna bele, meg nem vár­liatám, el kellettvén sietnem az derék dologgal, meg is paran­csolta vala penig Nagyságod, hogy az privatumokért csak négy nap se múlassak, azért azoknak az leveleknek aláhozását Csernátoni uramra bíztam, jegyzést is adtam róla. Az secre­tumról való választ is urgeálám, hogy ő felsége arról való ke-

Next

/
Thumbnails
Contents