Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

b) Pathay követjelentése. Mostani Bécsben való járásomnak d e scriptiója. Cardinál uramat ő nagyságát Nagy-Szombatban találván és szemben levén vele, Nagyságod levelét megadván, böcsöletesen köszöntettem, Nagyságod szóval való izenetét is megmondottam, mind az secretumot, s mind az privatumot declarálván ö nagysága előtt. Az secretum felől egyéb választ nem adott, hanem az mit maga immár azelőtt való levelében megírt volt Nagodnak, melyet előttem is elolvasott; császárnak ő felségének mit írt, ő felsége arra mint resolválta magát, mind elolvasta maga előttem, mondván, hogy azért kellett Nagyságodnak deákúl írni, hogy azon írásának mását ő felségének is megkűldötte, sőt az ő felsége resolutiójának páriáját is megkűldötte Nagyságodnak, jelentvén, hogy talán más azt meg nem merte volna próbálni, de ő nagysága csak az egy igazságra néz, az mit akárkinek meg mer írni, azt ha mind ez világ megtudja is azután, nem gondol vele. Nagyságod benne ne kételkedjék, valamit javára valót lát Nagyságodnak, ki az közönséges jóval nem ellenkezik, abból jó szívvel szolgál, az mit penig Nagyságodban is eszében vehet, kinek nem kellene lenni, azt is megmondja, nem, nézvén semmi tekintetet ebben, vigyázván csak az igazságra; noha császárnak most is sok gondjai vannak az imperiumbau, de hogy igen roszúl volna dolga, vagy igen félelmesől, nem, mindazáltal tagadhatatlan, hogy nincsen gond nélkül, de mégis ha kívántatik, szakaszt onnan is 15 ezer embert s többet is, úgy tudom, mint itt vagyok és soha bizony meg nem hagyja fogyatkozni nagy költségével is s azért segétséget semmit se adjon; erről való több discursusát maga megírta ő nagysága Nagyságodnak. Az privatumokat mikor emiétettem volna, hogy legyen ^ abból is jóakarattal és Nagyságod dolgait ő felsége előtt promoveálni ne neheztelje, azt csak elhallgatta, data occasione az beszélgetés közben kétszer is előhoztam, csak elhallgatta, más dolgot hozván ő nagysága elő. Mikor tőle el akartam búcsúzni, kérem Nagyságodat, az én kegyelmes uram dolgairól ne feledkezzék írni ő felségének, mondá arra ő nagysága, hagyjatok békét afféle aprólékos dolgoknak, látnátok ahhoz az derék dologhoz, ki most előttetek vagyon, végezzétek előszer az törek dolgát, könyebb azután az többi; ő felségének írok, kegyelmed adja meg levelemet. Evvel elbocsátván, írt ő felségének, avval felmentem, mit írt ő nagysága, azt immár Nagyságod értette tőlem.