Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

megjelentsék és mivel testamentomot is tött, azzal együtt az ő nga gondjaviselése alá akarta bízni gyermekét és jószágát. Hallottam azt is ő ngától, hogy ha urunk ő nga meg nem találta volna fogatni, egyáltaljában elment volna az confoederatus fejedelmek mellé, de nem úgy. hogy ő ngának azzal ártani akart volna, hanem inkább mindenekben az ő nga jó hírét nevét akarta az keresztyén fejedelmek között viselni és ő ngát isten szerencsét adván, csak készre akarta várni. Mondta azt is, hogy akkor is, mikor ö nga megfogatta, a confoederatusok követe házánál volt és sírva ment el Székelhídról, meghallván fogságát. Hallottam azt is, hogy mondotta ő nga, hogy német császár kévánta szolgálatját, de mivel reversalist nem adott arra, hogy a mi kgs urunkra ö ngára és országára s religiójára nem támaszsza és hogy Valstán generalissága alatt ne tartsa, azért nem ment szolgálatjára. De ha szinte reversalist adott volna is a császár, urunk híre nélkül ugyan nem ment volna el. A salvus conductus felől semmit nem hallottam. Quartus gen. Andreas Kellemesi de eadem Cels. Yrae aulae familiaris a. 24. examinatus fatetur: Hallottam Zoliomi uramtól, hogy ha a sveciai király meg nem halt volna, egyáltaljában elment volna szolgálatjára; de elsőben feleségét, anyját, gyermekét Kemeczei urammal együtt beküldte volna és ő nga akaratjából ment volna el, így szólván : ím nem voltam oly elfutó bolond, hogy feleségemet, gyermekemet és ittben levő sok szép jószágomat csak kard és a szerencsén forgó jövendő reménségért elhagytam volna. Hallottam azt is, hogy mikor onnét urunktól ki akart menni Székelyhídra, akkor egy vacsorán Kemény Jánossal lévén Kemény János uramnak ugyan házánál, Kemény János uram hitlevelet kért volna Zoliomi uramtól arra, hogy ha urunknál azt végbe viheti, hogy ő nga akaratjából bántás nélkül szabadon megindúljon, urunk mintegy tettetésképen űzesse meg a Tiszáig, benne nem hagyja s az hitlevél még most is ott volna Kemény János uramnál. Midőn pedig Kemény János uram arról hitlevelet volna O'gy). hogy benne nem hagyja, mindjárt jött ide urunkhoz és Zoliomi uram után innét izente meg egy szolgájától, kit Hotinak hínak. hogy a katonákot el ne bocsássa, mivel ő nga megengedte tartani, de immár azokat el is bocsátotta volt, hanem arra az izenetre nézve hívatta vissza és úgy fizetett nekik, ezeknél egyebekre nem emlékezem. Quintus testis Petrus Huszár de Brenhida a. 28. examinatus fatetur: Ezt tudom, az Zoliomi uram dolgában, hogy még az Szent-György napi gyűlés előtt küldte vala hozzám egy Hevesi Gáspár nevő szolgáját egy credentionalis levéllel, mely azt contineálja vala, hogy azon szolgájának mindenekben hi-