Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

szolgálni ? Haza mennék ngs uram házamhoz. A bizony nem leszen bátya, hogy haza menj, ha kiszerezhetlek az én kgs uramtól, légy én szolgám s én bizony akár Kömérnek, akár Tivadarnak az felét Kgdnek adom. Bizony igaz dolog, én nekem sem adott ő nga, hanem a kit pénzemen szerzettem. Az vacsora eljőve, ő nga akkor semmi dolog felől nem emlékezett. Isten hogy holnapot ada érnünk, praedicatió után ő nga behivata, kére azon ő nga: adjam be a kezem, hogy ő nga szolgája leszek. A kezem akkor be nem adám, de arra ajánlám magamat, ha ő nga reversalisomat kiszerzi urunktól, jó szívvel ő nga szolgája leszek, de az én kgs uram lizetésén nem jó ngos uram más urat szolgálni. O nga az idő alatt kére, hogy várjam meg az ebédet; mondám: ngs uram nem várhatom, mert Debreczenben sok dolgaim vadnak, törvényem lészen. 0 ngától elbúcsúzám; az kapun hogy ki akarok vala menni, ő nga viszszahívata: elfelejtettem volt bátya egynéhány pénzt adni; húsz tallért ada ő nga: bátya add be a kezed, hogy én szolgám leszesz. Bátor ngos uram ilyen okkal, ha az én kgs uram ki méltóztatja adni reversalisomat. Meg el akarék ő ngától menni, mondá: bátya hogy megmondjam a dolgot mi, én a svéciai királ mellé megyek, egynehány erős helyeket kezemhez veszek, ha megindúlok innét Kassa alá megyek, ha Kassát meg nem adják, csak elmegyek mellőle; a sveciaiak hadával megegyezek, egy herczeg Slesiában vár engemet, ott erős hadat veszek mellém, négy ezer lovasnál többet ottfenn nem hagyok, az többivel alájövök; Kassát is megveszem. Erre mondám az úrnak: tudja-e urunk ő nga ezt a dolgot ? Mondá ő nga: nem tudja, hanem bemegyek odabe én elbúcsúzom ő ngátúl. En arra mondám: hiszem kár, ha Ngod kimegyen közülünk, urunk ő nga is bizony reá érkeznék erre az dologra, csak héában bénúlnak meg az jó lovak ott az állásban. Mégis kére ő nga, hogy légy jóakaróm édes bátyám, bizony úrrá teszlek. Mondám: ngs uram, ha reversalisomat urunk ő nga kiadja, jó szívvel, de ha az én kgs uram ő nga reversalisomat ki nem adja, gyalázatomra nem mehetek. Mégis kérdém ő ngától: urunk ő nga miért marad el ? Mondá: ő nga legyen veszteg Erdélyben, nem lészen ő ngának én tőlem semmi bántása. Ezekután ő ngától azt is kérdém, az öreg úr ha tudj a-é ezt a dolgot? Mondá ő nga: nem tudja, s mit mondanék én inkább ő ngának meg? Ezekután én ő ngátúl elbúcsúzám, Debreczenben menék, egynehány nap múlván levele érkezék az úrnak Marosújvárról, hogy vagy két fő legént bocsássak be urunkhoz, >. búcsúzzam el levél által, ha a lova meghal is, mást ad érette. En az ő nga levelét megnézetem, az követnek megmondám, hogy én nem küldök, mikor el akarom hadni az én kgs uramat,