Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
akkor magam megyek be. Az idő alatt urunk ő nga kgs parancsolatja érkezék, hogy Váradra köll szállanom. Érkezék Zoliomi uram ő nga levele is, hogy ő nga kijött Erdélyből Székelhídra, én nem menék, hadnagyot sem bocsáték, Csomaközi uram is írá, hogy bocsássak két-két főlegényt minden zászló alól, emberséges embereket. Fejér Jánost az vicehadnagyomat kűldém el vélek. Az nap vissza nem jöhetének, reggelre kelve én is dobot ütteték, az urunk ő nga parancsolatja szerint Várad felé indúlék, felültem vala az sereggel, hogy Fejér János érkezék, én abban semmi tartozást nem tők, kimenék az kapun, kérdém Fejér Jánostól, mit parancsol az úr ő nga ? Azt mondá: egyebet semmitsem jónál. Más katonát is Váradi Jánost kérdék: mit parancsol az úr ? Én nem tudom, mert Fejér Jánossal beszéllett ő nga. Az idő alatt megsúgák, hogy egy katonám pénzt hozott volna az úrtól rkétszáz forintot, hogy az katonáknak ozssza Fejér János. Én megizeném a katonának: a pénzt vigye vissza, mert búvát valja, hát mindjárt vissza vitte. Hogy Várad felé megyek vala Páli felé, a dolog akkor volt. Az főlegény-szám hát mind egy halomra gyűltenek, Fejér János az úr ő nga izenetit akkor mondotta meg nekiek, mit végeztenek nem tudtam. Hogy Páli felé megyek vala, egy Nagyváti Tamás nevű katonám megsúgá: Fejér János mind elaltatta őket, hogy Zoliomi uram ő nga jó quartért szereze urunktól ő ngától nekiek, mert ők Váradon el nem élhetnek. Az idő alatt Fejér János üté mellém magát; kérdé tőlem : eljő-e Kgd velünk az úrhoz ? az úr gondunkat viseli. Én arra mondám: én bizony nem megyek, hiszem magad is tudod ki szolgája vagy, az én kgs uram fizetésén urat nem jó keresni. Arra mondá, Fejér János: isten úgy segéljen elvisszük. Erre mondám : engem bizony soha nem visz elevenen Székelhídra. Megszállók Páliban, mintegy két órakor tájban éjfél után, odafuta Nagyváti Thamás: kelj fel kapitány uram, mert a Fejér János mondása bizony majd rajtad telik.; az főlegényeket mind elaltatta, mit végeztek nem tudom. Arra gyorsan fölültezém. Az idő alatt eljövének, rám hozá Fejér János őket legfeljebb mintegy 60 lóval, az ajtót neki záratám előttök, magam az ablakra állék egy karabinnal mondám: mit akartok, mert bizon mind meglövök bennetek. Mondának: nem gonosz végre jöttünk, bocsásson be Kgd hütre. Bebocsátám, a házban köröskörnyűl ülének, panaszolkodának, hogy ők soha Váradon el nem élhetnek. Erre mondám: jó vitézek, nemcsak egyszer voltunk így, ugyan eltartott az isten, szállunk a lakságra, ím az én kgs uramhoz bemegyek. Az idő alatt kínszerítének arra Fejér János leginkább : üttessem meg a dobokat, Nem üttetem, míglen meg nem virad. Mi dolgod volna velem, avagy a katonáimmal ? Monda
