Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - 1631. jún. 5—júl. 1. Gyulafehérvári országgyűlés

szaszoktek. Ez a mozgalom pedig arra való volt, hogy Rákóczynét s fiait Patakról kihozzák, mit szerencsésen végre is hajtottak s őket Váradra vitték. Ez alatt új posta jött Rákóczy tói, azzal a kijelentéssel, hogy a követséget Rákóczy a menedéklevél alapján nem küldheti el, mert abban nincs név kitéve s Esterházy febr. 10-én újat volt kénytelen kiállítni.

2) A fejedelem és ország követei Kovasóczy István korlátnok, Mikó Ferencz kincstartó s Gorgiás András brassai tanácsos és velők együtt Krestels György mint titkár megjelentek Kassán. Esterházy fogadta őket, de »rigide tractalt« velők, habár az ő feltételeik igen méltányosak voltak: Rákóczy elismerése, confoederatio Erdélylyel s átalános amnestia. Ezek ellenében ő elfogadhatatlan feltételeket szabott elibök, helyesebben semmi feltételt: ő felsége ellen egy alattvalója lázadást tanúsított; addig ő szóba sem áll velők, míg ez hadait ő felsége ditióiból ki nem vonja, azaz kegyelemre meg nem adja magát. A követek pedig jól tudták, hogy a nádor kezei meg vannak kötve, s emlegetni kezdték, hogy Bécsbe mennek a császárhoz. De Esterházy nem akarta kezéből kiereszteni az események fonalát. Csak így valósíthatta volna merész álmát, hogy a nádorsággal a fejedelemséget egyesítheti

3) s szívében boszúsággal eltelve a »vörös vitéz« (Pázmány) iránt, ki így »megjátszodtatta őt,« febr. végén formulázta követeléseit, melyeket Mikó Váradra vitt. De hát ezek olyanok voltak, melyek mellett Rákóczy nem akart szóba állani s visszaküldte. Mikó mégegyszer megtette a váradi útat s ismét eredménytelenül. Ekkor az erdélyi követek Esterházy nagy meglepetésére kijelenték, hogy a tractát Bécsben fogják folytatni, már van is salvus conductusok. Esterházy elképedt, Hiúságán ennél nagyobb sértés nem eshetett volna, tudta, hogy kinek köszönheti — Pázmánynak, ki egyenesen Rákóczy érdekében működött s ebből jöhető megalázá») Esterházy jelentése a császárhoz: »de et super expeditione in partibus Sup. R. Hungáriáé« U. o. 8) U. o. Acta Publica Fasc. 29. nro 5. V. ö. Törv. és Okiratok IV. 3) Pázmány határozottan állítja Esterházy tagadásával szemben. L. Fraknói Pázmány élete H. 353. 1. a 2-ik sz. jegyzet.