Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - 1631. jún. 5—júl. 1. Gyulafehérvári országgyűlés

sát el akarta fordítni. Úgy fogta fel, mint személyén esett gyalázatot: »csufjok és játékok leszek ezeknek,« monda mérgében, »de ám teljék kedve a dölyfösnek.« Ehhez járúit, hogy hadai nem voltak nagyon szerencsések. Tholdalagi bár nem / nagy, de a demonstratióra elegendő számú török tatár hadat/ vezetett Rákóczy táborába, Zólyomi pedig az Esterházy által őrséggel megrakott Kállót ostrom alá fogta. Ily körülmények közt Esterházy más hangon kezdett beszélni ; nem kivánt területi átengedést s az amnestiától sem volt idegen. Márcz. 5-én megegyeztek a nyilvános s titkos pontokban s tizennégy napra fegyverszünetet kötöttek, melylyel a fejedelem részéről Mikó az Esterházyéról Lónyay Sigmond Váradra mentek. Mind Rákóczy, mind Esterházy kiadták a parancsot, hogy a fegyverszünet a kikötött idő alatt tartassék meg. A nádor ez időt fel akarta használni Kalló, Szathmár s a rakamazi sánczok megerősítésére, s mustra ürügye alatt megindítá hadait, melyek még Erdélybe^ is becsaptak. Zólyomi, mint a múlt évben kétszer, most is elhatározta megelőzni az ellenséget. Hadainak egy része Kállót fogta ostrom alá, de sikertelenül, egy más a tokaji sánczokat vette ostrom alá, s Rakamaznál márcz. 15-én Esterházy Pált megverte, a sánczökat^pedig bevette.

x) A rakamazi csatát leírja tüzetesen Esterházy fennidézett emlékiratában. Ezzel szemben Rákóczy Várad, 1631. márcz. 21-én következőleg irja le a dolgok folyamát: »Gávay Pétert a császárhoz küldötte a napokban is a béke felett alkudozni, fegyverszünetet kieszközölni. A palatínussal találkozott útban, megtagadta, mert a seregök már Kassáig ért volna, így Gávay visszatéríttetett. Ki kellett erre a sereggel Táradhoz jönnie a fejedelemnek. de sürgette a palatínusnál újabban a fegyverszünetet (Kassán) követek által, »non enim erat nobis in animo .... ditionis suae mtis pro nobis ipsis usurpare, contenti sumus principatu Transilvanico, et bonis nris in Hungáriáé sitis.« Midőn a béketárgyalás örvendetesen haladt volna elő, a palatínus, Szathmárba egy lovas csapatot küld (a közös megállapodás ellenére, hogy nyugton maradjon mindkét rész). Ezek becsapogattak még Erdélybe is. De mihamar Kállóba is sereg küldetett, mely a hajdú városokat pl. tűzzel-vassal fenyegette s kiütögetett sűrűn. Mi (mondja a fej.) két felé osztván seregünket megszállottuk Kálló vidékét, hogy ellenáljunk az erőszaknak. A palat. Tokajnál seregét átküldi Rakamazra. Lónyay Zsig.-ot, ki mellette volt a palatínustól, interpelllálta a fej. s kérte, hogy intse meg az övéit, mert ha a sereg (a palatínusé) előnyömül. nem várhatja be a kállaikkal egyesülést, de megostromoltatja Kállót (a 11*