Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok
crimine is vadnak, kire, a mint irám, lia secure nem érkezhetnék Kegmetek, köteles arra is, hogy az mi segedelmünkkel is végben vigye azt. Egyébaránt nem örömest mondanám ki, de tartok tőle, hogy participál Kegmetek azoknak excessusokban, a kik az törökhöz folyamodtak, s úgy hiszem, mindent Ígérnek is nekik s a többi között féltse Jenőt is Kegmetek, s nem jő Váradnak is birodalma ő kezekben, mert a passió és desperatio sokra szokta az embereket vinni; ugyanakkor volt nekem is követem Budán, a mikor az ő emberek ott volt s annyét értettek az dologban, hogy úgy bér és jutalom nélkül segedelmet az török nekik nem ad, melyet el kell hinni, az mi ezeken az ifjakon fog állani, hogy abban az töröknek meg sem fogyatkoznak, kiválképen ha Kegmetek tempestive rájok nem vigyáz és őköt le nem szállítja. Im mi is itt ezekre nézve fegyvert vettünk az kezünkben a békességnek és hazánknak az ő oltalmára s leveleinkre választ vévén Kegmedektől, azt fogom míelni, a mit az közönséges egyesség és magam hivatalja fog tőlem kívánni. Az imperiomi dolgok feliciter succedálnak, istennek neve dicsértessék. Az francziai királylyal való végezés szintén a fine finali vagyon. Az svékus penig, az mikor írtam vala Kegmednek, hogy elment, Prussiába ment volt segítségért, ott volt valami kevés népe, s azt vitte el magával s meg visszament Pomerániában, kiről mit írnak, ím oda küldtem Kegyelmednek. Alkalmasint kimutatta már tehetségét, jól meg is ütögették három vagy négy ízben is, minthogy elsőben igen akarta az dolgot s most igen megcsekkent, irt az electoroknak és embere is volt ott Ratisbonába, s úgy hiszem, hogy a fegyverfogó királyok közül egyik sem vall ilyen kuarczot, (így !) mint ez, noha megesett azoknak is. Tartsa. Kivül: Ad dnum principem Tranniae et di versos, diversae literae. (Minuta az orsz. Itárban. Act. Publ. Fasc. 5. N° 6°.) XV. 1630. nov. 19—20. a) Esterházy levele az erdélyi rendekhez. Ad status et or dines regni Transylvaniae 19. No vem bris 1630. Spies, magci, generosi, egregii nobiles, prudentes item ac circumspecti, fratres affines et amici observandissimi. Quamvis multorum forte opinione , praesens Vrarum Dominationum negotium nos minus concerneret, quam sen-