Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok

tegye szerit Fogaras várának és alioz tartozó jószágoknak az váltságának és Nagyságodat miképpen kellessék contentálni arról, ez jövendő generalis gyűlésünkben országúi annak modalitását felkeressük, úgy hogy Nagyságod contentus lehessen véle Articulus II. Hogy az liat latos karikás poltura harmadfél pénzben elvétessék mindenütt, végeztetik. Mivel pedig kegyelmes urunk látjuk az garas pénznek naponként való fogyatkozását, minthogy sehol sem cudáltatik és noha némü-némü difficultásokat találhatnánk abban is, mindazonáltal az nagyobb szükségre tekéntve, végeztük országúi, hogy az mostani hat latos karikás poltura indifferenter mindenütt elkeljen országunkban harmadfél pénzben, és Nagyságod is tárházában annyiban bévétesse, de ha vagy egyvagy másképpen deterioráltatik, az rosz poltura erővel senkiro ne vettessék, hogy azzal is az szegénység ne fogyatkozzék. Articulus III. Az ország repositurna felöl ö nagyságának plena; author itás engedtetik. Ertjük kegyelmes urunk Nagyságodnak izenetiből azt is, minémű véletetlen és gondolkodás kivűl való dolog történt légyen mostan Nagyságod és egész országúi ellenünk Rákóczy György uramnak Váradra való beszállása és reánk való ügyekezeti miatt, mely elejitől fogva való szabadságinknak teljességgel nyilván és hallatlan való romlására néz. Melynek oltalmazásáért Nagyságoddal együtt fejünk felállásáig készek lévén minden szükséges médiumokat felkeresni, az minemű repositumunk országúi az boldog emlékezetű kegyelmes urunknak legatiójokat Szamos-Újvárbau volt. hogy ilyen szükséges állapotunkban Nagyságod is hozzá nyúlhasson, és magunk megmaradásunkért, reánk abból is gondot viseljen, végeztük és Nagyságodnak arra plena authoritást is adtunk, holott ennél nagyobb és megmaradásunkra nézendőbb állapatunkban semmi időben azt nem erogálhatnók. Nos itaque praemissa supplicatione dominorum regnicolarum trium nationum regni Transylvaniae et partium Hungáriáé ditioni nostrae subjectarum benigne exaudita et admissa praescriptos universos et singulos articulos, nobis modo praemisso, praesentatos, praesentibus litteris nostris de verbo ad verbum sine diminutione, variatione et augmento aliquali inseri et inscribi facientes, eosdemque ac omnia et singula in eisdem contenta, ratos, gratos et accepta habentes, approbavi-