Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok

akarókat szerezzek, csak az országbeli statusoknak jóakaratja accedáljon ő kegyelméhez, de az országbeli statusok akaratjok nélkül egy mákszemnyi hitlevelemet soha nem adom s nem is adtam. Ezt pedig tökéletesen praestáltuk is, mert soha egy szóval ő kegyelmét meg nem gátoltuk, soha nem ellenzettiik, sőt voxunkat ugyan in scriptis helyes ratiókkal ő kegyelmére adtuk az praesidens kezében, mivel az tanácsurak nagy instantiáj okkal nem engedék nyelvünkkel kimondanunk voxunkat. Sőt az electio után is ötöd napig temporizáltunk juramentumunknak depositiójával, várakozván arra, jő-é ki Patakból nem-é? Mert electiónk után is igen jó szívvel készek lettünk volna ő kegyelmének engedni mostani állapotunkat, csak az statusoknak ő kegyelmeknek accedált volna jó akaratjok. Ezek egy punctig in rei veritate így voltanak, akárki mint diffamáljon minket. Valaki pediglen minket különben diffamál, hazud, tisztessége vesztett árulóúl benne az áruló. Az holott pedig irja kegyelmed, hogy ereszteném szabad voxra és választásra az országot, nem fegyver alatt, sem igéret, adomány, vagy valami simulatióval, csak directe libere, minden rend külön-külön, a kiket gyűlésre szoktak híni, mondanák ki az voxot, és ne karddal, hanem ki-ki maga megalázásával, Istenhez való könyörgésével lenne fejedelem. Valaki mi felőlünk ilyent hirdet, hogy mi ilyen úton s módon assequaltuk volna ezt az állapotot, bizonyságom arra Isten s az egész ország, hogy ebben is tisztessége vesztett árulóúl hazud az calumniálkodó árúló benne, mert sem fegyverrel, sem fenyegetéssel, sem szép szóval, sem Ígérettel, sem adománynyal egy embert soha reá nem kértünk, de ha minket kérve kértek az emberek, és egyetlen egy az egész ország közül nem találtatott, a kinek különb voxa lett volna, és ha ő kegyelmére egyetlen egy vox is nem ment, mi vétkünk minekünk benne uram ? Az új voxolást pedig igen jó szívvel készek leszünk admittálnunk, csak ő kegyelme is Váradot bocsássa ország kezébe, és álljunk, mindketten az ország eleibe s feleljünk rá arra, hogy egyikünk is a major parsnak voxa ellen nem törekedik semmi úton és módon. írja kegyelmed azt is, hogy az statusok féltenek, hogy ha minket nem választanak, az mi fiaink mind ellenségképen jőnek az országra az hajdúsággal együtt. Ha eféle igaz ok nélkül való calumniálkodást magunk emberségével s magunk megbirálásával nem akarnánk meggyőzni, meg tudnánk kegyelmednek felelni érdeme szerint, bár megtanulta volna Kegyelmed Catotól: Diffamare cave etc. Kegyelmed is azért efféle beszédtől ezután kiraélje meg magát. Az mi abbeli Kegyelmed irását illeti, hogy mi ezentől úgy kezdünk sírni, mint szent Dávid Jonathámon, Saulon és