Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok
Absolouon, erre Kegyelmednek ezt Írhatjuk. Tudjuk azt, hogy mi annak az szent embernek saruja kötelének megoldására nem lőttünk volna méltók, mert az Úristennek az kedve szerint való férfia volt, én pedig bűnös férge vagyok az én Istenemnek, de ha az ő kedve szerént való emberére az ő fiát reá támasztotta, hát mi hogy ne szenvedjük békével, sőt azon könyörgünk, az mi Istenünknek, hogy az mi Absoloninknak fizessen kegyelmesebben, hogysem mint az régi Absolonnak. Hazánk s nemzetünk romlását bizonyára úgy szánjuk, úgy bánjuk, kinél feljebb nem lehet, de az ellen ez a vigasztalásom, hogy eonscientiam nem vádol, mert valamivel az egész keresztyénség szokott élni ilyen casusban, semmit mi is abban el nem hagytunk, holott fraterne et sincere legatiók által megtaláltattuk őket, elsőben Apafi György, Lázár István, segesvári királybíró urarnék által. Másodszor Cseffey László, Harasztosi Balázs deák, Geleji István és brassai folnagy uramék által. Most harmad úttal Cassai István és Geleji István uramék által requiráltuk, hogy egy bizonyos ideig való induciát csináljunk, hogy az alatt egymással szemben levén és egymás akaratját értvén sincere et fraterne fogjunk az egyezségről való tractálioz, és ha ezt sem acceptálja Rákóczi uram, hanem hazánknak régi megrögzött szabadsága s libera electiója ellen, fegyverrel akarna nyakunkra ülni, mi se Isten, se ez világi emberek előtt okai ne legyünk, de Istent segítségül híván valamint hazánk szabadságát oltalmazhatjuk, meg akarjuk oltalmazni. Immár minden rancort hátra tevén, maga Kegyelmed tegyen Ítéletet köztünk, vagyon-é vétkünk minékünk szegény hazánk pusztulásában, mert ha ennél is felmenni az dolognak az keresztyén vérontás vétkünk leszen-é vagy Rákóczi uramé, Ítélje meg Isten s ez világi emberek. Jegyzet: írva Pre'postvárynak V. ci. Marczali 17Í). 1. (Tunyogi Cs. József gyűjteményéből vett másolatról az erd. múz. egylet birtokában.) f) 1630. sept. 21—oct. 8. A kolosvári országgyűlés articulusai. Nos Stephanus Bethlen Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungáriáé dominus, et Siculorum comes. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit nniversis. Quod illustrissimi, spectabiles, magnifici, generosi, egregii, et nobiles, caeterique universi status, et ordines trium nationum regni nostri Transylva-