Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - 1627. ápr. 1-28. Gyulafehérvári országgyűlés

tiát.« De Bethlen mind az aláíráskor, mind a diplomák kicserélésekor »solenni protestatione,« megmondotta, hogy úgy veszi el, »ha császár is inviolabiliter observálja a conditiókat.« 2) E szerződés létrejötte előtt egy hóval, már nov. 30-án Károly angol király már aláírta a szövetséget Bethlennel, s egy hónappal utóbb (1627. febr. 9.) a belga rendekkel s kettővel utóbb (febr. 28.) a dán királyijai is alá volt az írva. Már késő volt — a szerződést a magyarországi fordúlat tárgytalanná tette, s Bethlen nem volt az az ember, ki az ő érdekökért bizonytalan koczkára vetette volna a maga, s országa állását. Az a félszövetség, melyben eddig velők volt, már is sokba került neki, nemcsak a hozott anyagi áldozatokat értve, hanem erkölcsi veszteségét is: mert hogy alattvalóival le kellett az esküt tétetni, hogy a császár ellen fegyvert nem fognak, ez erkölcsi vereség volt. Szalay mondja, hogy a békekötést ő azért sürgette, hogy »a hazánkat emésztő idegen hadak kivonúljanak;« de hozzátehetjük, megkötésével azt tartá szeme előtt, hogy az alkotmányon ejtett sérelmek orvoslását eszközölje. S csakugyan, lia a pozsonyi béke ránézve hátrányos is, de az országra nézve előnyös volt az. VII. A pozsonyi béke egyik pontja kikötötte, hogy az ott el nem végzett apróbb ügyek egy utólagos értekezleten döntessenek el. Mindkét fél sietett a végrehajtással: a császár Pyber püspököt, Ostroichot és Hoífniant nevezte ki, kik márcz. 1-én már Turánban voltak, 3) s itt vették a pozsonyi béke biztosai Mikó és Lónyay febr. 17-én kelt levelét, melyben ezek tudatták, hogy a fejdelem márcz. 25-re Tokajt tűzte ki tárgyalási helyűi. 4) Bethlen már ekkor otthon volt, s hogy a békének az a pontja is, mely Erdélyre vonatkozott végrehajtassék, Fogaras 1) L. Törvények és Okiratok XXXIV. 2) L. Századok 1868. 236. 1. 3) Pray Principatus II. 108. 0 L. Türv. és Okiratok XXXV.