Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
c) Szombatit elyi el Ítéltet éne. Nos Gabriel dei gratia saeri Romani imperii et Transsylvaniae prineeps stb. Damns pro memoria, quod nobis die vigesima prima eurrentis mensis Április instantis scilicet et durantis, íidelium nostrorum universorum statuum et ordiniuii trium nationum regni Transilvaniae et partium Hungáriáé eidem subjectarimi generali con vent u eisdem per nos ad Dominicam Palmarum proxime elapsam in banc civitatem nostram Albensem indicto una cum iisdem statibus universis et ordinibus regni pro facienda causa in infrascripta judicio pro tribunali sedentibus et constitutis nobilis Stephanus Yarsóczi pro egregio Joanne Tholdalagi de Iklód causarum nostrarum iiscalium directore, eodem etiam directore nostro personaliter adstante ut actore, contra et adversus nobilem Martinum Szombathelyi de Dés velut inctum, qui etiam coram Nobis personaliter adstabat, proposuit eo modo: Ez jelenvaló személyt Szombathelyi Mártont azért kellett ő felségének az nemes ország eleiben hozatni, hogy ez nem gondolván sem az istennek fenyegető szentséges poroncsolatjával: Dominum et Regem timeto nec cum rebellibus ac proditoribus te consociaveris, subito enim irruet calamitas eorum et amborum poenas quis enumerabit; Proverb. 16. Item: In cogitatione tua regi ne detrahas neque in penetralibus cubiculi tui maledixeris principi, quoniam et avis coeli portabit vocem et qui habet pennas, annuntiabit sententiam Ecclest. 10. sem az olyan embereknek törvény szerint való büntetésektől nem iszonyodván, sem az mi kegyelmes urunk méltó neheztelésétől nem rettegvén, sem az maga szerelmes hazájának akárminemü veszedelmes állapotra való jutásától nem irtózván, ex instinctu diaboli propriique solummodo emolumenti consideratione ductus, csaknem szintén ide be erre az földre származásátúl fogva, először az megholt Báthori Gábor fejedelem ellen, most penig utolszor ez mostani kegyelmes urunk személye és országa ellen mind római császárnál ő felségénél, mind az lengyel királynál, mind az moldvai vajdánál s mind penig az hatalmas császár fényes portáján alattomban való álnok és ártalmas praktikákot indított, ellene való titkos követséget viselt és tehetsége szerint minden magaviselésével azon igyekezett, hogy ezt az mi szegény hazánkot megháborítsa, csendes és békességes állapotját felzavarja és veszedelemben juttassa, ha azok az fejedelmek az ő felségével való egyességnek
