Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
conserválásaért nein . contemnálták volna, mely cselekedetiért azt kívánom, liogy juxta partis primae tit. 14. tanquam publieae pacis et tranquillitatis turbator, homagiique et fidelitatis bostilis abjurator in exemplum aliorum in nota perpetuae infidelitatis convincáltassék és miértbogy maga csak szintén magátúl ezekre elegedőnek nem ítíltetbetik, azt kévánom, hogy exquisitissimo tormentorum generi subjectus, complicessit detegálja, ignotis caractheribus írott levelét megmagyarázza, innét Erdélyből Bécsben és Konstantinápolyban magának írott leveleit előadja és valakire valamit tud vagy az ő felsége személyének jovára, vagy posteritásunknak az maga írása szerint való megmaradására, mindeneket voltaképen aperiáljon. Qua propositione dicti directoris nostri memoratus Martin us Szombathelyi incattus responderat, se nec procuratores penes se postulare, neque etiam per se ipsum contra actionem et propositionem adversus se institutam defendere velle, et ratio esset : quia nos eidem super universis suis excessibus, si quas adversus nos statumque regni publicum vel in ipsa porta Ottomannica vel in aulis imperatoris Romanorum, aliorumque Principum designasset, gratiam nostram indulsissemus specialem. Idcirco se totum praetermissa omni alia sui expurgatione et defensione, gratiae nostrae sibi semel impertitae submitteret ; quibus procurator antelati directoris nostri perceptis replicaverat, hoc quidem verum esse, quod Nos pro dicto incatto gratiam specialem super praeinsertis suis excessibus feceramus, quod etiam illibatam eidem conservassemus, si et ipse incattus conditiones sub quibus gratiam ipsi feceramus, adimplere, prout promiserat, voluisset ; modo manifestum est praedictum incattum conditiones gratiae nostrae aperte violasse, inter alia in eo, quod mox post factam illam gratiam absque scitu et consensu nostro quasdam literas ad oratorem imperatoris Romanorum Constantinapoli agentem conscripsisset, in quibus ea nomine nostro inseruisset, quae a nobis tamquam audivisset ; deinde quae praecipua erat inter conditiones gratiae nostrae illi factae, multa quae ad salutem nostram et bonum regni publicum maxime spectabant, in binaria sua audientia coram nobis reticuisset; violatis igitur conditionibus gratiae et ipsa gratia per ipsum violasse dinosceretur juxta regulám juris, qua gratia nostra violata, prioribusque suis omnibus excessilius per praemissarum litterarum exarationem, rerumque maxime necessariarum suppressionem renovatis ipse incattus omnium praemissorum suorum excessuum reus jure merito habendus et proinde jure merito poena praedeclarata puniendus esset. His quoque auditis praefatus incattus priora duntaxat sua dicta repetivit
