Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - 1624. jún. 23—júl. 9. Gyulafehérvári országgyűlés
IV, Bethlen engedékenysége meglepte az egykorúakat s annak mindenféle magyarázatát adták. Khewenhüller MonteNegro felszabadítását egyenesen isteni csodának mondja: Bethlen, szerinte, lengyel beütéstől féltében tette. Mások tudni akarták, hogy hada elégületlen, s szeretné a zsákmányt haza vinni, hogy tábora roszúl van élelmezve, a törökök zúgolódnak a téli hadjáratért s a szerdár sátrának kötelékeit is elmetszették. Hát biz a törökök zúgolódtak, de Bethlen megzabolázta őket néhány vezetőnek elüttette fejéts többé »nem vala a töröknek szent Demeter napja« — t. i. e napig tartoztak táborban maradni. Ilyen apró nyomorúságok minden hadjárattal össze vannak kötve, s ezek nem voltak eléggé fontos okok. hogy Bethlent elhatározásai megmásítására bírhatták volna. Szeretett volna komolyan és végleg kibékülni a császárral, s erre megtette az első lépést. Vallásos türelmességének eddigi egész uralkodása nyilvános bizonysága volt, s hogy a catliolicusoknak Erdélyben jó dolguk van. arról Ferdinánd ott megfordult követei eleget beszéltek. 2) Eljöttnek látta az időt, hogy amit Esterházy által eddig titokban tárgyalt, most, bár még mindig titokban, maga vegye kezébe. A béke alkudozásokra már 1624. jan. elején kinevezte követeit: Kamuthy Farkast, Kassay Istvánt és Bornemisza Jánost, kiegyezett a Ferdinándtól számukra adott biztosítási pontok felett 3) s elkészíté számukra az útasítást jan. 12-én, tehát a fegyverszünet létrejötte előtt. Magának a fődolognak. a Ferdinánddal kötendő véd- és daczszövetségnek, s a házasság kérdésének tárgyalásával Kamuthy volt külön megbízva. Már maga az a körülmény, hogy Bécsbe küldte követeit, holott másutt könnyebben alkudozhatott volna, előzékenység jele volt a császár iránt. De magában az utasításban is elég ') Krauss Sieben!mrgische Chronik I. 73. 2) L. Gál Péter jelentését. Intézkedéseit e részben összeállítá Horváth Y. 260. 3) L. Törvények és Okiratok XIX. a).