Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
Egy ajtó mellyékétől, czifrás faragott mű, kinek az szeinöldeke kornisos, az magossága tíz araszt, az virága ne'gy arasz, adjanak töle hét forintot. Ennél alábbvaló ajtót, kinek virága három arasz egy hivelkes tenyérni, adjanak öt forintot. Egy kész ajtót, az minemüek az városokon szokott lenni, nem ezifrások és kornissal, adjanak három forinton ötven pénzen. Az mely ajtó városi módon igen igen szép, cziffrás, mester remekben csinált, felálló szép kornissával adják tíz forinton. Öreg palotára való nagy kornisos ablakokat kereszt nélkül valókat, adjanak egyet fl. 5. Két keresztit ablakot három forinton s Ötven pénzen. Egy keresztü ablakot három forinton. Annál is alábbvaló közönséges ablakkövet, kiben semmi kereszt nincsen, adjanak két forinton. Az ácsokról. Az ácsmestereknek, legényeknek és inasoknak, ha ennyi adnak és ha nem adnak is, ezen fizetések legyen, mint az kőiníveseknek. Az zemes csinálok r ól. Az zemes csináló mesterek vegyenek egy szarvasbört, öreget egy forinton. Annál is kisebbet 75 pénzen. Annál alábbvalót 50 pénzen. Egy őzbőrt tizenhat pénzen. Ha ki csinálja az szarvasbőrt, a jovát zemessen, hal he'ason bojtoson, akármi színnel legyen festve, adjanak két forintot s huszonöt pénzt. Az ki nem halhéas szarvasbőr, hanem azon küvül vagyon bojtoson gyártva, egy forinton s ötven pénzen. Ha ki penig maga gyártat szarvasbőrt, szépen bojtoson, festve akárminemű festékkel, adjon egy forintot s huszonöt pénzt. Egy őzbőrt gyártva zemessen adjon harminczkét pénzen. Az téglavetőkről. Rakó téglának öregnek ezerét adják egy forinton ötven pénzen. Pádimentom téglának égetve ezerét egy forinton ötven pénzen. Cserépnek ezerit mind laposnak, hólyagosnak kész égetve, két forinton ötven pénzen. Az ki penig fát ad melléje, annak olcsóbban, úgymint ezerét egy forinton az rakó téglának. Pádimentomhoz valónak ezerét egy forinton ötven pénzen. Cserépnek ezeritől, kihez fát adnak, két forintot.
