Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

Az fazakasokról. Egy mázos kályhát zöld mázzal, szépet, jót, öreget, czifrást, d. 4. Egy mázas kályhát tarkát, fejér mázzal jót, szépet, öreget hat pénzen. Német módon csinált szép tarka öszvejáró virágú kályhákat, nagyokot, d. 8. A geletet vegyék a fazakasok hat forinton mázsáját. Az paraszt ezifrás kályhát adják három pénzen. Az paraszt közkályhát egy pénzen. A fazakakot melyik városban vagy falukban mint adják, az bírák gondviselése legyen. Limitálják magok illendő árát az fazakoknak, hogy az is drága ne légyen. Az asztalosokról. Az asztalosoknak is hasonló fizetések légyen az kőmívesekkel, és ácsokkal, hoc addito, hogy mind festéket és mindenfélét, enyvet az csináltató megfizesse az mestereknek, avagy tegye szerit az csináltató \z festéknek, az minemű festék kívántatik. Ha ki penig egész ház mennyezettől szakasztva, avagy egy summában akar fizetni, alkudjék az mesterrel, ezen mód observáltassék mindenféle mester és míves embereknél való míveltetésben is, ha ki egy summában akar fizetni. Az ki penig egy summában nem akar fizetni, ha szintén az míves ember kévánná is, ne tartozzék véle az míveltető, hanem fizessen napszámra. Az borbély mesterekről. Egy öreg ember fő mosástól adjanak öt pénzt. Gyermektől, inastól három pénzt. Az sebesekre híven és szorgalmatoson viseljenek gondot, melyre városokon az czéhmesterek igen reá vigyázzanak. Falukon penig az bírák és ha gondviseletlenségek miá az sebes meghal, comperta rei veritate, fejekkel tartozzanak érette. Szegődő írral ne kötözzenek. Az ki belső nyavalyához nem tud, doctorrá magát ne tegye, mert ha valakinek halála történik miatta, ö is meghaljon érette. Az tölcséres mesterekről. Az mely tölcséres maga ónjából és ivegéből csinál ablakot, egy tálnyért tudjanak két pénzre, ha ki penig iveg tálnye'rt ad és az tölcséres maga ónjából csinálja, tudjanak egyet másfél pénzre.