Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

árát, úgy hogy egy vég brassai posztót, zöldet, kéket, jót, melynek vége 38 singet tartson, adjanak 25 forinton. Valamennyivel alábbvalónak végit 22 forinton. Az kereskedő áros emberek felől nagy panaszolkodások hallatnak minden rendekről, kik sem Istennel, sem lelkek isméretivel nem gondolván, marhájokat, ha lehetne, úgy adnák el, sok esküvések és csoda kigondolt excusatiójok mellett, hogy ha lehetne, tiz annyit adnak el, az mint vöttek, nem gondolván keresztyén felebarátjoknak megcsalásával és értékének megfogyatkozával. Hogy azért ők is felettébb való nyereséget ne exigáljanak ezután rajtunk, végeztük, hogy minden esztendőben ő felsége Bécsben, Krakkóban, Ilvóban, Landor-F ej érváron bizonyos emberét expediáltassa kegyelmessegéből, kik által bizonyoson végére menjen, melyik városban min, mint adnak, az elégség hol mi állapatban találtatik, mázsája mennyiben jő Kolosvárig az marhának. 0 felsége bizonyos commissáriusi által mindenféle marháknak árát limitáltassa ahhoz képest, úgy hogy az áros embereknek is lehessen mindenben illendő és keresztyénül való nyereségek, az vevő rendek is ne panaszolkodhassanak. Ha kik penig az áros rendek közzül kereskedéseket bosszúságból elhadnák, az ilyeneket ő felsége kénszerítse szokott kereskedéseknek continuálására, marhájok öregségek (sic!) elvesztése alatt. Sőt azt is kegyelmesen megparancsolván ő felsége nekik, hogy nem csak közönséges rendeknek való marhákat hordjanak, hanem mindenféle vont-arany, ezüst, bársony, kamuka, atlasz, tafota és egyéb selyem matériákat, skárlátnak, gránátnak, faylandisnak, sájának, czimmazinnak, braszlainak, fodor-illérnek jovát közönségest hordják, egyéb mindenféle marhákat, és matériákat, valamelyek köztünk el szoktanak kelni. Az görögök is nem kevés hasznot takarnak ki országunkból marhájoknak szokatlan és hallatlan árou való eladásokkal, mindnyájunknak nagy kárával: hogy azért azokra is szorgalmatos vigyázás legyen, tetszett Felséged kegyelmes akaratjából, hogy azokuak is pro libitu ne legyen szabad eladni marhájokat, hanem ők is az Felséged limitatiójához tartsák magokat, Landor-F ej érvárott és Tergovistán, az mit min megvehetnek, ittbenn is ahhoz képest rendeltesse árujokat Felséged, illendő nyereségek marháj oknak meglévén, mint marliáj oknak olyan közel való behozásokért. Mivel ugyan a görögök szokták az jó monétákat és ezüstet kihordani ez országból, noha mások is hordják, de főképpen ok hordják, azért valaki ez leszen, ki annuentia nélkül kereskedésre az jó monétákat ki hordja, árát felveri, képtelen árán váltja, mind aranyat, tallért, dutkát, ó pénzt, három pénzes garast ki akarván vinni ez országból, ha ez megtudatik, az a pénze, az kit váltott, elvétessék attól is, az ki eladta, képtelen árráu véle való