Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
kereskedéseknek okáért, főképpen az olyan görögöktől, és a ki pénzbeli drágaságot szerzi és az pénzt képtelen árán váltja. Az míves emberek és minden rendek az míveltetésben ilyen módot tartsanak, bogy az mely míves emberek müvet fogadnak fel, meg is csinálják jól, az mint szerződtek, mivel némelyek nem úgy csinálják müveket, az mint fogadták, hanem rosszabból, csak elvesztegetik, az míveltetőknek nagy károkra, sőt még elsőben pénzt vesznek mívekre, azután akármint elpozdorolják míveket, tudván, hogy pénzt adtak reá, és rajta nem hagyják az mívet: az ilyen ember, az ki az szegődött mívet nem az szegödség szerint csinálja, hanem elvesztegeti, tehát az szabad akarat szerint való rosszul mívelésejért szintén úgy elveszesse, mint az ki nem az limitatio szerint akarta marháját eladnia; ha felfogadja csinálja jól; hogyha penig az napra el nem készítené az mívet, a mely napra reá felelt, hogy kész leszen az mü, és az míveltetőt utánna jártatná, fárasztaná, költetné, minthogy az városban való járás költségben jár, ha utánna jártat egyszer vagy kétszer, az megmondott napot elhalasztja, az dolog megbizonyosodván, így is fizetett bérit elveszesse, de úgy, hogyha vagy beteg nem volt, vagy ő felsége dolga rajta nem volt, vagy valami nagy káros bizonyos dolog el nem mulattatta véle, mely nagy kára miatt kételeu kellett az dolognak haladnia. Hogy penig ezekben is fortélyozás, akadály ne esliessék, az ki micsoda műre szerződik, adjon levelet egymásnak, mind az mívelő, s mind az míveltető, mint s hogy alkudtak egymással, micsoda mívet mi üdőre adott oda; mely dolog ha úgy nem lenne, igazodjék és büntetődjék mindenik az maga végezése szerint; mindjárást az míveltető is az müvet ne tartsa az míves emberen, ha kész leszen, hanem tartozzék kiváltani: hogyha valaki valami marhákat, szerszámokat ad az műves embernek kezében megcsinálni, azokat vagy eltöri, vagy elveszti, úgy, mint az szabók szoktak, némelyek kiszabják az embert az köntösből, és kárt tesznek az müveitetőnek : az ilyen műves emberek tartozzanak az elvesztett marhának az árát megadnia, az miért az az ember el nem vált volna marhájától, arról kit elvesztett az míves ember, mivel gyakran vagyon oly marha, kit messzünen hoznak, ember nehezen teszi szerét, kitül nehezen válnék meg, itt háromszorta való árán sem tehetik szerét, avagy vegyen olyan marhát a míves ember érette, a minemüt elvesztett tőle. Főképpen aiféle szép posztó materiákat némely szabók szoktak elvesztegetni az míveltetőknek nagy károkra: azért ennek utánna azok is, az kinek mit mívelnek, mennyiből mit szabtak, az ruhának, kit szabtak, allyi dereka, bősége, újjá, és az köntös hossza mennyi, mikor szabta, azután várják az szerint tőle elő, az mi kevés az igazításán és varrásán elment benne, kitudván belőle ; hogy penig az miiben, szabásban valami csalárdság találtatnék : az olyan ember az mívének bérit veszétse el, és az köntös árát, az kit elvesztegetett, fizesse meg, annak felette vegyenek rajta kétszáz
