Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

hozza elől, liogy mindennél eonstál az. liogy ő folge az király titulusnak, kire az ország szabad akaratjából választotta, és az posonyi gyűlésben csaknem erővel az koronát is fejében akarta tenni, magát megalázván, liogy ambitiosusnak ne láttassék, szabad akaratja szerint cédáit, az országot szent koronájával, szép végbázaival, váraival, uraságaival, vármegyéivel és kerétett szabad várasival együtt kezéből kieresztette, császár urunk ő fölge részéről peniglen, kinek méltósága ellen soha az imperiomi és erdéli fejedelem nem szóllott, szándékában is nem volt, hogy szóljon, most sem szól, mert régen megtanúlta azt. hogy az fejedelmek felől avagy hallgatni köll, avagy gonoszt nem kell mondani, valaki tanácsából lőtt, az niklspurgi végezésnek és diplomának conditiói meg nem tartattanak, ki az sopronyi végezésből is valaki igazán megolvassa, kitetszik, holott az császár urunk méltósága igen observáltatván az imperiomi és erdéli fejedelenmek gyalázatjára szereztetett, az mint megtetszik csak az jószágok dolgábúl is, hogy azok, kiknek ő fölge eonferálta volt, nem contentáltattanak, de ezekről most ő fölge többet nem szól, mert arbiterek ez dologban nincsenek. mivelhogy ha az császár urunk ő fölge részéről lennének, azoknak az iinperiomi és erdéli fejedelemnél hitelek nem lehetne, ha peniglen az imperiumi és erdéli fejedelem részéről lennének, azoknak császár urunk ő fölge sem hihetne. Másodszor bizonyétja az imperiomi és erdéli fejedelem azt istenvei, hogy most sem kívánja sem az Magyarország koronáját, sem királyi méltóságát, sőt ha császár urunk maga kínálná az koronával is, látván az imperiomi és az erdéli fejedelem az magyar nemzetnek mostani egyenetlenségét fejében tétetni nem hagyná; nincsen is sem Ausztriával, sem Morvával, sem Csehországval, sem Silesiával semmi szövetsége cs értelme, hogy azért jött volna ki, hanem csak kívánja az egy tökéletes állandó békességet, mely a törökvei is most felbomlott, ki praetendálván és ugyan divánban Konstantinápolban föltálalván, hogy az Sitvatoroknál való végezést innen az részről sokképpen meg nem tartották és értvén, hogy az imperiomi és erdéli fejedelem is az niklsburgi végezésnek meg nem tartásáról panaszolkodnék,ez occassióval indétotta most meg jó részt hadát az jövendő derekas hadakozásra való praeparatiójának útat nyitására. Most azért kívántatik csak az egy confidentia, hogy mind császár urunk ő fölge s mind az imperiomi és erdéli fej edeleni bizonyossan igazán assecuratusok lehessenek, hogy egymással syneere tractálnak, agáinak, concludálnak és az mit az följűl megírt békességről végeznek, azt minden punctjában mégis tartják, mindenekvei megtartatják. Azután az tractatusnak módját, conditióit és punctjait felkereshetik, mert most, valaErdélyi Országgyűlési Emlékek. VIII. 13