Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

áltattanak Czobor Imre és András mester uramék. Azért int császár urunk minket, hogy az ű felsége resolutiója szerint az induciák dolgát az keresztyénségért és közönséges jóért az erdéli fejedelemmel véghez vigyük, és az szegény rabok elszaba- ^ dítások felől is szorgalmatos gondunk legyen. Ezen levélben emlékezik az erdéli fejedelemnek az kalocsai érsek ellen való panaszáról is. 6. die Dec. anno 1623. mentünk be Czobor Imre és András mester uramékkal Nagy-Szombatban az erdéli fejedelem újonnan adott assecuratiója mellett sub num. 42. Ott NagySzombatban eodem die szállásunkra azt izente az fejedeleni Kamuthi Farkas cancellarius és Kassay által, hogy nem szükség előszámlálni, mit izent volt tegnap minekünk, hanem tudjuk azt, minemű synceritással tractáltunk és concludáltünk az fejedelemmel mint palatínus regni és mint császár urunknak plenipotentiarius commissariussa, és soha nem reménlette azt az fejedelem, hogy így történjék az mint most, hogy minden articulussát az bécsi tanács corrigálta az mi authoritásunk ellen. Mely dologrúl ha jól gondolkodnék, tudná az fejedelem az igazságot követni, és csak azt mondhatná, hogy immár mi velünk palatínussal, ilyen nagy méltóságú úrral és császár commissariussával végezett, és ha ez világ előtt apológiában bocsátaná is, császár urunkot mondanák, hogy meg nem állotta, az fejedelem penig syncere tractált. De meggondolván azt, hogy mind császár urunk s mind az erdéli fejedelem keresztyén fejedelmek és az rettenetes tűz két keresztyén fejedelem közt vagyon, minthogy noha mi palatínus tisztünk szerint is elegendő authoritásban voltunk és annival ez az authoritás megöregbedett, hogy császár is pecsétes decretumjába et levelében is annuentiát adott, és mégis ilyen nagy defectusok történtenek, kérdé az fejedem tőlünk mint igaz magyar és nagy tisztbeli embertűi, micsoda securitást mutatunk az fejedelmek, hogyha új tractában megyünk, hogy az mit ezután végezünk, azt császár urunk megtartja. Kire azt feleltük, hogy az mint ennekelőtte is megizentük az fejedelemnek, mely nagy szívünk fáj dalmával, és majd inkább halálunkat is kívántuk volna, hogy sem a diffictíltást láttuk volna ; most is azont mondjuk. De mivel hogy nem Ítéltük, hogy császár urunk, ki ilyen sok országokra gondot visel, magátúl azt cselekedte volna, hanem inkább azok persvaedálják, kik mi reánk irigykednek; és ilyen ratiókkal persvadeálták, hogy császár urunk méltóságában és személyében megsértődött, és országinak sem szolgálhat úgy ez induciák miatt, az mint kellenék, noha azok, ha mind az fejedelem táborát s mind az sok tüzet és veszedelmet látták volna, talán többre is mentenek volna, Most is