Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
egyébképpen nem assecurálhatjuk az fejedelmet, lianem az előbbi annuentiája mellett császár urunknak, ki most is mind izenetivel s mind írásával azt parancsolja minekünk, hogy ad ulteriore procedáljunk az fejedelemmel és concludáljunk az induciák felől és csak ő feige az fejedelem declarálja ezzel is császár urunkhoz való synceritássát, meghigyje az fejedelem, hogy v gondunk leszen azokra, kik ennek okai, és szintén ország gyűlésében megnevezzük őket. Ezután kívánták az erdéli fejedelem követi, hogy császár urunk utolsó levelét megolvastassuk, melyben az ulterior tractatust minekünk demendálja. Megolvastuk és ez szókon »bis iustis conditionibus etc.« által akadtanak. Itt előhozták az Thurzó György dolgát, hogy mikor az meghalt császár urunk akarátjábúl Báthori Gáborral tractált és concludált volna, azután Bécsben emendálták, ki mikor innotescált volna Thurzó Györgynek, megtalálta szegény idvözűlt császár urunkat és kérte hogy confirmálja és megszolgálja, alioquin az országgal egyet fog érteni és authoritássát megoltalmazza. Mondották azt is, hogy decretum mellé minekünk olyan assecuratiójának is kellene lenni, ki mind ez erdéli fejedelmet ligálná, s mind az mit végeznek, annak vigore eiusdem assecurationis császártúl is az coníirmatióját extorqueálhatnók. Kérdették azt is az fejedelem részérűl, ha az mit végeznénk, megoltalmazzuk-é mint Thurzó György nem fegyverrel, hanem omnibus rationibus et instantiis. Arra azt feleltük, hogy minden protestatióinkkal és instántiainkkal megoltalmazzuk. Ismét kérdették, micsoda módon assecurálhatjuk, hogy az mit mostan complanálunk, azt császár urunk részérűl acceptálják-é és megtartják-é, mivelhogy ez ideig is az mit végeztünk, meg nem tartották, noha mi azt Ítéltük, hogy császár urunk részérűl sok jót végeztünk. Item mondották azt is, hogy ez fogyatkozás után az volna az igazság, hogy nilván való plenipotentiát kellett volna hozni az jövendő végezesnek confirmatiójára, de hogy ez ideig az nem lőtt, és immár az üdő is késő, az a kérdés, micsoda assecuratiót adhatunk az fejedelemnek, kivel az fejedelem contentus lehet és császár urunknak is megmutathassuk az ratióit. Erre ezt feleltük, hogy megmutattuk immár császár urunk leveleit, kikhez bizunk az confirmatio felől, azért kérjük az fejedelmet, hogy condescendáljon az complanatióra, melyet véghez vivén pro confimatione felküldünk, et omnibus ratonibus azon leszünk, hogy császár urunk contirmálja, sőt mint Thurzó György megizenünk, hogyha nem confirmálja az országgal egyet fogunk érteni.
