Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

nek tractatussáravaló induciák articulussit császár urunknak disuadeálják,kiknél miseniondóktúlmegválva,az fejedelem sokszor többet szolgálhatna, és immár miképpen procedálhasson tovább s kinek kellessék in simili casu hinni, hogy most is minden gondolatja és reménsége felett így megcsalatkozott, mely nem annira az fejedelem ellen, mint mi authoritásunk ellen vagyon, nem tudja. Azért minthogy ez dologban legelsübben is, és kiválképpen császár urunk dignitássa, azután az mi, úgymint (az fejedelem izenete szerint) vicekirálynak authoritásunk forog, kinek kezünk beadása és hitünk alatt kezünk írásával roboráltatott assecuratoriának az fejedelemnél vagyon, lássuk, ha és miképpen confirmáltatjuk az induciáknak elvégezett articulussit, mert az fejedelem immár az mit egyszer megmondott, megmondva vagyon, és tovább való tractatussal az mi és maga authoritásunk ellen nem akar cselekedni, kiválóképpen sokszor eszében vévén azt, hogy az régi szokás szerint, ha efféle concludált dolgokban még új tractatus moveáltatik, ismét többtöbb kívánság következik. Itt interlocutorie előhozák az fejedelem követi az posoni induciákot, melyeket Preiner cancellarius és Nádasdi Tamás által concludáltak volt, és mikor azután Bécsben emendálni akarták, azok felmentenek és megmondották császárnak, hogy ha ő feige helyén nem hagyja, többé hitelek nem leszen, nem is ártják efféle dolgokban magokat. Erre való képest császár urunk is helyen hatta. Azért méltóbb nekünk, hogy annival inkább urgeáljuk az confirmation mentül legnagyobb és arra való tisztünk vagyon Magyarországban. Elhiendő, hogyha az soproni gyűlésben ratione sessionis ad mensam suae Mattis decretumot obtineáltunk esztergomi érsek ellen, császártól ő felgétűl ezt inkább megnyerhetjük. Ezekre brevibus azt feleltük, hogy az fejedelem sem húsúi hatott ezen inkább, mint mi; de még császár urunk nem recusálta szintén az mi általunk concliulált induciák articulussi confirmatióját, hanem minket int, hogy mégis traktáljunk az fejedelemmel és azon legyünk, hogy az fejedelem császár urunk kívánságához accedáljon, mert császár urunk is syneere akar tractálni. Azért ha az fejedelem vagy maga, vagy per cancellarium et Kassay tractálni akar, mi készek vagyunk. Ha ezután több dolgot kívánnak, egyáltaljában megírjuk császár urunknak, hogy ennél tovább nem tractálhatunk. Itt egymás közt elvégeztük, hogy következendő nap az fejedelemhez magunk bemenünk, és császár urunk parancsolatja szerint bementünk Nagy-Szombatban. Eodem 5 die ejusdem mensis adták meg császár urunk levelét sub num. 41. melyben megírja, hogy az induciák dolgában való császár urunk resolutiójával immár Bécsbűi expedi-