Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
Nota bene ez comitatusok cessiója dolgában való végezésünkből ez is az jó következett, hogy az erdéli fejedelemnek residentiája innen az Tátrán nem leszen, az mint az erdéli cancellarius és Kassay István referálták és feleltenek is róla. És így az császár urunk ditiói attúl az onustól liberáltatnak. De termino az erdéli fejedelem így resolválta magát, hogy valami tetszik minekünk, az fejedelem is contentus vele, hacsak három holnap leszen is, hogy ne mondhassák azt, hogy az fejedelem valami praeparatiót akar jövendőben, hanem hogy syncere akar procedálni. De ha úgy kell hozzá szólni, hogy török császárral is végezni köll, az császár urunk ő fölge méltóságára is és az keresztyén országoknak javára is nézni köll. és hogy az erdéli fejedelem is mind ezekben s mind egyéb dolgokban császár urunknak syncere szolgálni akar, egy esztendő kívántatik ad minus pro termino. Mi ezt adtuk válaszúi, hogy nem tudjuk az törökkel tractatusra való szándékát császár urunknak ő fölgének, de ilyen nagy dologban tudjuk, hogy hertelen nem végezhetni; azért ez jövő Szent Mihál napja lehet pro termino. Az fejedelem ez terminussal contentus hac conditione, quod si interea tractatus pacis ad finem non posset deduci, császár urunk és az erdéli fejedelem prolongálhassák egymás akaratjábúl. N. B. Mi ez szókra is az confirmatióban (bona tide) nem öremest mentünk, de az posoni induciák confirmatióját vetették előnkben az fejedelem nevével, és az mellett urgeálták, hogy akkor is úgy volt megírva. Yigesima die ejusdem mensis Novcmbris az fejedelem számáról így explicálták az törökkel való foedust, hogy akár békéljék meg császár urunk az törökkel, akár ne, szabad legyen véle, csak legyen emlékezet couditionaliter felőle pro colore, hogy mégis lássa az török, hogy ő felőle is emlékezet vagyon. Eodem die Opuliat és Ra tiboriát kívánta az fejedelem az induciák articulusi köziben beíratni, hogy titulo non careat, és ne mondják, hogy nem bírja az jószágokot és migis él az titulusával. Alioquin ha ezt oda nem írják az induciákban, inkább semmi conditióit nem acceptálja az fejedelem az induciáknak, hanem más titulust keres magának. Ezekre mi ezt feleltük, hogy nem tudjuk ez két dologról császár urunknak szándékját, sem azt, miben legyenek ez dolgoknak állapatjok ; annakfölötte, hogy nem is volt ez jószágok dolga in tractatu; továbbá, hogy nincsen minekünk authoritásunk rea, hanem ezt megcselekeszszük, hogy írunk császár
