Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
urunknak, liogy ft fölge ez két dolgot is includálja az induciákban. Az fejedelem részéről urgeálták, hogy az sok keresztyén vér hullását szánjuk meg az istenért, mert csak egy rablással is több kárt tesznek Opuliának és Ratiboriának esztendeig való jövedelménél, és írjuk oda az induciákban Opuliát és Ratiboriát, mert egyáltalán fogva soha a nélkül nem leszen meg az inducia, kire ugyan megeskütt az fejedelem, hogy isten őtet úgy segétse, hogy kftlümben nem cselekeszik. Mi ez választ adtuk, hogy császár urunk ő fölgének írunk felőle, és mentől jobban tudjuk, úgy coinmendáljuk és persuadeáljuk, mint hazánk szerető és keresztyén véren szánakodó igaz magyar. Az fejedelem replicátiója ez, hogy recognitionálist ad minekünk az török dolgában, hogy nem külömben érti, az mint följebb meg vagyon írva, csakhogy mi is adjunk reversalist magunkról, hogy az fejedelem recognitionálisát sem török kezében nem ejtjük, sem másnak nem adjuk, hanem a hol szükség leszen pro nostri excusatione, ott élünk véle; és ha császár urunk coniirmálja az induciákot in toto, mi is visszaadjuk az fejedelemnek az ő recognitionalissát. Mi Opolia és Ratiboria felől mégis így mentettük magunkot, hogy nekünk arra authoritasunk nincsen, mert instructiónkban is nevezve is nincsen. Más az, hogy az jószág extra regnuin Hungáriáé vagyon, a hol nekünk palatinusságunk nincsen. Mindazonáltal mivelhogy az fejedelem megkeményétette magát és császár urunknak is consiliariussi itt az hadban vadnak, mi azokhoz megyünk, ez dolgot azokkal is közeljük. és onnan megjüvén választ adunk az fejedelemnek. Az fejedelem lehetetlennek találta, hogy császár urunknak írhassunk mi az Opolia és Ratiboria felől az hadak miatt, mivelhogy az török most is az rablást urgeálja, és lehetetlen, hogy mánál tovább az fejedelem megtarthassa, ha az induciák ma véghez nem mennek. Hogy peniglen az császár urunk hadban való tanácsival közeljük ez dolgot, az fejedelemnek is tetszett. Es igy de Monte Negróhoz menvén, ez dolgot niegbeszélettük neki. Consentiált de Monte Negro és úgy concludáltuk ez dolgot is. Eodem die hora prima post meridiem hozta meg császár urunk patens plenipotentiáját sub numero 5. és nekünk szóló levelét sub. numero 6. az táborban Pográny István. Vigesima prima die eiusdem mensis bocsátottuk császár urunkhoz ő fölgéhez Czobor Imre és András mester uramékot az táborbúi cum instructione nostra sub numero 7. az originaErilélyi Országgyűlési Enilékpk. VIII, 1 2