Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
Az fejedelem erre azt felelte, liogy iure induciarum semmit nem tartozott remittálni, hanem csak jó akaratjából és az tractatusra való inclinatiójából és synceritásából remittálja mindeneknek jószágokat, és senkitől semmit nem kíván, hogy ezzel is megmutassa, hogy császár urunknak kész szolgálni. Yice versa császár urunk is maga részéről contentus legyen azzal, hogy az vármegyékben és szabad városokban az induciákig az erdéli fejedelem keze legyen. Mi ulterius azt kivántuk, hogy az két fejedelmeknek animussok jobban együvé hozattassanak; az erdéli fejedelem császár urunknak is remittálja, ugyan most az bánya városokot az innen való városokkal mind azért, hogy az fejedelem császár urunk szivét ezzel magához kapcsolja, s mind liogy császár urunk se mondhasa azt minekünk, hogy csak magunkra volt gondunk, és császár urunkra semmit nem gondoltunk, hanem így lehessen minekünk is nagyobb creditomunk császár urunknál és egyebek disuatiójoknak se adjon beit császár urunk, ha szintén valakik az békességnek tractatussát disuadealnák is. Az fejedelem erre azt felelte, hogy akarván megmutatni, minemő syncerissimus animussal procedálni akar, mind császár urunknál s mind mi velünk, és hogy császár urunk is eszében vegye, hogy ő fölgére is az fejedelemnek nagy respectussa vagyon, és nemcsak syncere tractál, hanem szolgálni is akar császár urunknak, csak ő fölge szolgáltasson vele: Poson és Nitra vármegyéket minden praesidiumival és azokban való városokkal megereszti; az többit is csak az induciák végéig tartja magánál. Alioquin ha ezt császár urunk nem acceptálja, csak míg mi az Fejérhegyen visszamegyünk is, az császár urunk népét aggrediálja és ad ulteriora procedál. Ez ideig is csak az mi levelünkre tartóztatta meg magát. Mi tandem sok disputatio után azon instáltunk, hogy Trinchin, Turócz, Bars, Nitra és Poson vármegyéket azokban való várakkal és városokkal remittálja most az fejedelem császár urunknak, liogy legyen mivel minekünk is császár urunkhoz mennünk ; az többiben tartsa maga kezét usque ad finem induciarum. Az fejedelem sok ratiókkal való persvasiónkra Trinchin vármegyét excipiálván, az többire accedált. Mi Trinchin vármegyéért is újonnan instáltunk és persuadeáltunk az fejedelemnek, hogy azt is megengedte tali conditione, ut liber passus in eo sit omnibus etiam ex Silesia, Opulia et Ratiboria, neque ulli benevoli suae serenitatis vel in personis, vel in bonis molestentur, ita econverso neqüe suae Mattis tideles ubique.