Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
indulatjából az fejedelem azon leszen, kogyba derék summájával kölletik is, nagy sokakat megszabadétbásson. Mindezekre bű szóval megfeleltünk és kértük az fejedelmet, bogy tekintse és gondolja meg tegnapi maga üzenetit. hogy oly keresztyéni indulattal vagyon, hogy keserves szemmel nézi az szegénségnek vérek hullását és rabságokat. Azt is, hogy ő fölgéhez csak kénkételenségböl sok fenyegetésire adták magokat az vármegyék, és az mit ő fölge ijesztéssel appraehendált, azt nem tarthatja maga ditiójának. Tekintse meg az császár urunk ő fölge authoritássát is és országunknak romlott, veszedelmes állapatját; azt is, hogy az fejedelem netalán tán jövendőben többet nyerhet, hogyha most császár urunkhoz ő fölgéhez és az országhoz való synceritássát. kilsőképpen is megmutatja, és condescendáljon mindenekre. Az fejedelem erre azt felelte, hogy neki deciaráiták minden discursusunkot és látja elménket, liol járjon, üzenetünket is megértette: de soha azt meg sem gondolta, hogy az reces suson azt kivántuk volna, hogy az appraehendált j ószágot kezéből kibocsássa, hanem az fejedelem tudja az induciákot micsodák, tudja, micsoda az tractatus is. Az induciák csak az szegénségnek pihenése, sok veszedelmes állapatjának megszűnése és az fejedelmek közt való securitas az tractatusra. Az tractatusnak peniglen vége még bizontalan, mert császár urunk is oly dolgokat kivánhat, kik miatt véghez az tractatus nem mehet, az erdéli fejedelem hasonlóképpen. Nem látja tehát az fejedelem, miképpen kelletnék az appraehendált jószágokat kezéből kiereszteni. Más az, hogy az tractatus is fegyver alatt is meglehet, és ha véghez menne, úgy kellene remittálni az jószágokot is. Az induciáknak peniglen módja ez, hogy utrinque abban megmaradjanak, az mit appraehendáltanak. Mindazonáltal valamit appraehendált Morvában az fejedelem, noha azt is iure induciarum magánál tarthatná, mégis azt mind resignálja. Az Magyarországban appraehendált comitatusokból kezét ki nem vészi, de azokban való jószágokat mindeneknek, papoknak, barátoknak és egyebeknek is, kik császár urunk hévségében megmaradtanak, minden jövedelmekkel együtt megadja. Annakfölötte Zakolczában, Holicsban, Sassinban praesidiumot nem tart, hogy ezzel is megmutassa az tractatushoz való inclinatióját és syneeritását. Az több comitatusokban való dominiumját is csak az induciák végéig tartja meg, azt is csak iure induciarum. Mi kivántuk, hogy szabad városokat ő fölgének császár urunknak is hasonlóképpen megereszsze az fejedelem, azonképpen az vármegyéket is és várakot, ne legyen császár urunknak ő fölgének kissebb tekinteti, mint az híveinek.
