Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

1623. JUX. 139 mondj hogy szegény Homonnáy uram törekedett legyen ő ellene. de minthogy már megholt, isten bocsássa meg neki. De hogy ő arra nézve valami bosszúállást űzne, vagy űzm akarna az ő árvái ellen, attól isten ötet (kéri) megoltalmazza., Én, úgymond, jónál egyebet nekik cselekedni nem akarok. És attól is isten oltalmazzon, hogy császár ő fölsége böcsüdelme ellen tiltonám birodalmambon az ő fölsége árvákhoz való gondviselését és hogy ellenek mondottam volna Esterházi uram ö kegme és érsek uram tutorságoknak, azt én soha meg sem gondoltam. Nem is mondottam senki ellen, hanem csak az Milith és valami Jeremiás diák gondviselések s gazdálkodások ellen, az kik nem csak tékozolják az árvákét,,de, ugyan magok között is egymás vádolók és rágalmazók. Ám meghagytam, hogy Kassára az kamorára bevigyék, minden fertály esztendőről fertály esztendőre számot adván, az jövedelmét. Ott el nem vesz; ha én meghalok is, megtalálják az árvák. Azonban penig. hogy ő Kegmek disponáljon, gondot viseljen és hogy az árváknak károk ne legyek, arra vigyázzon. Én nem tiltom, de akarom. Megköszönvén ezeket, kérem ö fölségét, jelentené meg, mikor nem tartatott volna meg az, mi kegyelmes urunktól adatott diploma. Azt mondá, elővevén azt és megolvasván, hogy ő fölsége az hol magát és az ő fölségéhez tartozókat kötötte az ő tőle donáltattatott és inscribáltatott jószágoknak kiváltására, tehát ő fölségének nem köllött volna megengedni, hogy azt disputálták az gyűlésben, mint múljék semmiben. És, úgymond, azt sem köllött volna megengedni ő fölségének, hogy Thurzó Sztaniszló, úgymond, engem olyan böcsülletlenűl, tisztátalanúl nyelvén forgatott és diffamált utálatosan. Mert olyan nagy gyűlésben, az hol ő fölsége az római császár, az római pápa, spanyor király és több nagy fejedelmek, vármegyék és minden főrendek személye vagy követe jelen volt. igen förtelmesül szólott Thurzó Sztaniszló én ellenem és hamison s nem igazon oly dolgot fogott reám, az kiben, bizonyságom az isten, és azok, az kik köztünk jártak, hogy azt nemhogy mondottam volna, de soha meg sem gondoltom. Azt mondotta, hogy én csak képmutatásból írattam volna az nikelspurgi tractában az én donatióim és inscriptióimnak contentálását és csak azért, mintha az én hadaimat különben le nem szállíthottam volna, de azokat azzal az praetextussal leszállítván, azután akár tartsák s akár ne tartsák azt az punctot, én nem gondolnék vele és így diffamált engem az etc. annyi fejedelmek előtt, hogy immár én ha élek is, de ugyan megholtnak mondatom, minden országokbon kiterjedvén az az Thurzó Sztaniszló ellenem költött szova. És gon-