Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)
19. fejezet: 1614-1621 - 1619. május 5 — 26. Fejérvári országgyűlés
valamint a nőtelenek (vadházasságban élők) kövessenek ecclesiát és veszszőztessenek meg. Áttérve a rendes tárgyalásokra, kivetették az adót, portánkint 10 frtot s ennek megfelelő összeget a városokra. Nagy és erős büntetés terhe alatt meghagyták, hogy a passusokon kivűl levő utakat és mezsgyéket a két Oláhország felől bevágják és elzárják. Szigorú törvényt hoztak a csavargó hajdúk elfogására és megbüntetésére. A dutkának visszaállíták régi tiz pénzes értékét. A fejedelem által bemutatott új veretű pénzeket forgalomba bocsáták. Az árukat a megszabott áron felül adni nem szabad. Az orvok, orgazdák, gyilkosok, bűbájosok és paráznák ellen hozott régi törvényeket megújíták. A szökött jobbágyok kiadandók, valamint azok is, kik ő felsége gyalogi közé állottak. Megtilták, hogy a megyei tisztviselők s harminczadosok ne zsaroljanak. A váradi levéltári requisitoroknak fizetést rendeljenek. Örökséggel biró székelyt jobbágyúl fogadni ötven forint büntetés terhe alatt nem szabad. A kik ilyen csinált jobbágyok, egyszerűen bocsáttassanak el. Hanem a kik a megyesi gyűlés előtt lettek azokká, maradjanak meg ez állapotban. Eltilták a posták zsarolásait. A törvény rendes folyamán kivűl valakit elfogni még fejedelmi rendeletre sem szabad. De kétségtelenül legnagyobb horderejű tárgya volt e gyűlésnek az új perrendtartás törvénybe igtatása. Tulaj donkép nem volt az új, hanem a régi erre vonatkozó törvényeknek codifikálása. Rég érzett szükség volt ez, mert a mint szükség szerint az egyes perrendtartási szabványokat megalkották, nem voltak s nem is lehettek tekintettel arra, hogy azokban meg legyen a szükséges egyöntetűség. Olykor ellentmondtak egymásnak, vagy hézagosak voltak. Bethlen hát codifikáltatta a perrendtartást J) úgy, mint Hogyan és kikkel készíttette Bethlen e nagyhorderejű törvénykönyvet, mely Erdélyben sokáig érvényben állott? Sehol s 1mmi nyomára
