Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

18. fejezet: 1613-1614 - Törvények és okiratok

azon az vezér előtt, hogy liérivel sincs palatínusnak az ő fge heltartójának. Ez Nigron eskövésire indította osztán őtet a fővezér az ő bts. császára levelivel palatínushoz ő nghoz, hogy Magyarországnak heltartója levén s nem az ő hírível s nem az ő akaratjából szettík el az várakot adja meg mingyárást Bethlen Gábornak Erdélyhöz. Igy járík vele. Igen igen búsul, ugyan nyeg bele és azt mondja, hogy ő immár sokat sírott Kassán, ő neki immár sem az hatalmas császár levele nincsen, sem maga nem beszílhet palatínus urammal, hát őtet bocsássák vissza már. ő neki csak egy porkoláb keziben kellett adui az hts császár levelét s mit öl immár itt heába, efféle búslakodó beszídi vadnak. Prini György jó tanúságúi tőlem vele vagyon, ítélből sincs fogyatkozása, azt mondja, nem disznó ő, hogy csak hizlalják, nem arra költik őtet, hogy magát hizlaltassa, hanem hogy az ő hts császára akaratját fussa, ő penig nem követ, hanem csausz-posta, — csauszt és postát soha nem szokás kíslelni se Török országban sem sohul, hanem az csausz fusson, siessen, az magyar pósta is fusson, siessen, — istenemre mondom ha magyar csausz posta a hts császárhoz vagy vezírhöz megyen, sohul nem kíslelik, hanem az nagy fő török alól is elvonszák az lovat, a magyar pósta alá adják. Aki követ, annak más törvínye vagyon, mulatságos útja vagyon, de az csausznak a mint fejit szereti elsiessen, — ő immár megholt ember, noha itt vagyon, mert őtet megfojtják, immár 37 esztendeje, hogy csausza az hts császárnak és immár szégyenemre megfojtat és gyalázatomra az hts császár, valaha az magyar postát sem tartóztatják nálunk sohul, ki tudja, micsoda hamar való hírt kell tudására adni egyik császártúl az másik császárnak. — Ezer az ő sápolódása, választja meg vagyon tőlem, magoknak tulajdonítsák, hogy vagy Erdélyből vagy Váradrúl hírt nem attak jövetelek felől és csak igy szerencsire bebökeutek ez országban hír nélkül. Az Angyalosit gyakorta nevezi murtatnak («<///), amaz csak hallgat szegény, hol szásznak nevezi, czigánnak, hazuknak nevezi, nemigaz magyarnak, hanem szásznak nevezi és azt mondja neki, ha te Konstantinápolyba jösz, bemártatlak tengerbe. Ottan ottan megint belém vész, mondván mit akarok véle, hogy nem bocsátom el, mit