Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok

per alios quospiam, quorum interest seu intererit, obseruari faciemus. Imo acceptamus, approbamus, ratificamusque et confirmamus harum nostrarum uigore et testimonio literarum mediante. Datum die anno et loco supranotatis. (P. H.) Lecta. Eredeti hivatalos példánya az erd. Múzeumban (Jos. rom. Keríteni/ codex aiithent. art. diaet. Trans. II. löt.) — Ezen példányból adták ki gr. Kemény József és Kovács István, Erdélyorsz. tört. tára II. köt. 192—197. I. XXXII. 1611. decz. 21—27. A tokaji kiegyezés, a) Mi Báthory Gábor Érdélnek és Havasalföldnek fejedelme, Magyarország részeinek ura és Székelek ispánja etc. Adjuk emiékezetői mindeneknek az kiknek illik ez mi levelünk rendiben, bogy látván az magyar nemzetnek ilyen veszedelmes állapatját, melyben egymás között mind Érdél és Magyarországnak fölső része, immár egynehány esztendőtől fogva vagyon úgyannyira, hogy az mikor az két császár között az nyilván való had fönn lőn is, annyi romlásra a miatt nem jutott, nem is veszett annyi nemzetségünkben, mint csak ez jelenvaló esztendőben is. Akarván azért ennek eleit venni, és csendes állandó békességre hozni Érdéit és Magyarországot, magunk és minden hozzánk tartozók s alattunk valók nevünkkel, az tekintetes és nagyságos gróf Thurzó György urammal, Magyarországnak palatínusával és ő nagysága mellett levő tanácsurakkal és egyébb urakkal is, nemesekkel, kik Tokajban gyülekeztek^ az fölséges második Mátyás király, Magyar- és Csehországok etc. koronás királya részéről, ez ide alá megirt conditiok szerint végeztönk. Fogadván az mi igaz keresztyén hitünkre, hogy ezeket mind magunk inviolate megtartjuk és alattunk valókkal is örökké megtartatjuk, és ő felsége király ellen sem országi és ő fölségéhez tartozó birodalom ellen, sem ő felségéhez confoederált országok és provincziák ellen, sem titkon sem nyilván, sem magunk sem mások által, semmit nem indétunk, sem fegy14*