Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok

nota perpetuae infidelitatis, amissione scilicet capitis et vniversorum bonorum tani suorum quam liberorum, uxorum et fratrum indiuisionalium bonis saluis permanentibus, proprietatisque eorum conuinci debere illendőnek ítíljük lenni, és országúi communibus votis et paribus suffragiis vnanimi consensu, nullo nostrorum dissentiente, serenitatis vestrae proditores pronunciáljuk. (9) Jelenti azt is felséged, az elmúlt 1594. esztendőbéli gyűlésben minemű articulust az urak és szolga rendek ellen is, kik az Báthori urakkal idegen országban voltanak, Sigmond fejedelem kívánságára statuált volna az ország, tudniillik, hogy valaki azok közzűl jószágok mellé ad festum assumptions beatissimae Mariae virginis pro tunc praeteritum bé nem jőne, tehát jószága confiscáltatnék, és mivelhogy az becsületes Horváth Gáspár uramnak is azon articulusoknak vigorával vétetett volt el jószága, kivánná felséged az nemes országtól, hogy szemeink eleiben vévén az causát, ítílnőkmeg azt is, mennyiben kötelezhette légyen őtet az az articulus; holott Sigmond fejedelem annuentiájából és salus conductusával abban az esztendőben ment volt úgy mint uraihoz az Báthori urakhoz, mely salus conductus által azon esztendőbéli Szent-Mihály napig oda múlatni való szabadságot engedett volt néki Sigmond fejedelem, de az mint az után való egynémű némű donatióban ugyan Sigmond fejedelem tészen bizonyos emlékezetet ujóbban felőle, és justificálja is, hogy ad sinistram nonnullorum expositionem vötte volna el jószágát, akkor nem emlékezvén az magától adatott oda múlatásra való szabadságáról, melyet látván és elolvasván, annyi részéből való tenorát ím meg is irtuk de uerbo ad uerbum, ki így következik: »Nos Sigismundus etc. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit vniuersis. Quod nos cum ad nonnullorum tidelium dominorum consiliariorum nostrorum singularem intercessionem, nobis pro parte generosi Casparis Horváth capitanei peditum aulicorum serenissimi regis Poloniae, factam, tum vero rationem habentes temporum superiorum, in quibus ad sinistram nonnullorum expositionem eundem Casparem Horváth bonis omnibus exutum ex regno nostro Transsyluaniae relegassemns, licet ut compertum po-