Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok

stea etiam est. literis nostris salui coniluctus communitum in regnum Poloniae paulo ante ad certum tempus, nempe sancti Michaelis dimisissemus, qui licet ad sinistram, vt praemissum est. informationem nobis a l)onis suis exutus fuerit, nihilominus tamen semper fidelem nobis cupidumque nostrae gloriae se exhibuit, ita vt nihil ex grati beneque meriti hominis officio praetermisisse visus sit, horum igitur intuitu etc.« Ebből azért kegyelmes urunk nyilván látjuk és ítíljük országúi, hogy üdőnek előtte, nem várakozván az megnevezett Szent-Mihály napjára, sem jószágának elvételivel, sem egyébbel nem büntethetett volna, és így comperiálván ezeket az nemes ország, ő kegyelmit minden akkor sanciáltatott terhektől, quoquo modo ipsum afíicere possent, immúnissá tötte és pronunciálja. (10) Bethlen Gábor urunk atyáukfia urunk ő felsége akaratjából ez ország szolgálatjában ment volt az hatalmas császár fényes portájára, holott minthogy sokat kellett múlatni, költségével, melyet arra az útra rendeltünk volt, meg nem érte, hanem kelletett az maga pénzit az ország szükségire költeni ; melyet ő kegyelmének megakarván réfundálni, ígírtünk most országúi ezer forintot ez mostani felvetett adó mellett ő kegyelmének is administrálnunk; mely ezer forintnak harmad részét az nemesség, Erdély és Magyarországban lévő vármegyék és bennek való szabad városok, harmad részét az székely uraink atyánkfiai, harmadát pedig az szászság adja meg. (11) Noha ennek előtte való gyűlésben is felséged kegyelmesen annuált vala, hogy senkinek birodalmában liber baronatusságot nem enged, hanem az régi mód szerint mind in juridicis s mind penig egyéb vármegye szükségire nézendő dolgokban az ispánok és bírák libere procedálhassanak és more consueto exequálhassanak minden comitatusokban és minden várakhoz tartozó jószágokban: de némelyek oly indultumot kérnek felségedtől, hogy az ispánok az ő jószágokban semmi executiora ne menjenek; így nagy injuriákat cselekedvén rajtunk, azféléknek jobbágyokat, szolgájokat, ha az székre citálják, nem jőnek;ha per non venit sententián conuincáltatik, nem engedik az executiót jószágokban. Annak felette minthogy az vármegyéknek külömb-külömbféle szükségi történnek, kikért jószágunkra bizonyos summát kell vetnünk, azféle szük-