Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

15. fejezet: 1601-1604 - 1604. jan. 25. Kolosvári országgyűlés

Erdély újra szervezésére vonatkozó szabályzatokkal le fognak érkezni, s e gyűléssel is mint a megelőző évivel, ő az alkotmánynak ez újabb és még nagyobb mérvű módosítását tudomásúl fogja vétetni. De Prágában — liol a közelebbi siker mámorában jóval nagyobb mérvű, behatóbb és átalánosabb intézkedéseket vettek munkába — nem készültek el az utasításokkal s a mi főbb, nem tudták a hadaknak szükséges pénzt összeteremteni; pedig ott jóval nagyobb kiterjedésű és lényegesebb alkotmány-revisiót terveztek, mint a mult évi volt. így hát végre is maga volt kénytelen Hoffmannal együtt vezetni az országgyűlés menetét, melyre terveihez képest, hogy a büntetést senki se kerülje el, kit ő sújtani akart s hogy a tervezett újításokról is mindenkinek tudomása legyen, nem a szokott módon az előkelő nemeseket s a helyhatóságok követeit, hanem — mint az csak ritka és különös esetekben volt szokásban — a nemességet fejenkint minden mentség kizárásával hívta meg. A gyűlés határnapjától kezdve több napon át gyülekeztek a rendek, de nagy meglepetésökre, a mint a város kapuján beléptek, neveiket egy arra rendelt írnok jegyzékbe vette, melyet estve, miután a város kapui bezárattak, Bástának bemutattak. Ez sem volt elég: megparancsolta magyar deákjának Keresztúri Györgynek, hogy a megjelentek neveit szállásaikkal együtt vegye jegyzékbe s nyújtsa be hozzá. Ezenkívül az özvegyeket is meghívta, hogy gyermekeikkel együtt jelenjenek meg,

T) mi arra a gyanúra adott alkalmat, hogy ő ezeket tisztjeinek akarja nőül adni. S ha mind ez elég volt aggodalmakat támasztani, épen nem oszlatta el azt, a mit magában Kolosvártt találtak: hol a jezsuita üldözések megtorlására már megtették az előkészületeket. 2) Ez aggodalmak daczára a gyűlés, néhány nappal ugyan a kitűzött határidőn túl, de a törvényes formák közt tartatott meg. ITgy látszik, Sennyeynek és Kornisnak befolyása eredményezte ezt, kik mellette voltak s habár a császár kegyelméről biztosította is a rendeket, propositiókat is küldött ki, s megengedte, hogy válaszukat articulusokba irják, de arról, hogy régi J) Bethlen Farkas VI. 5. 2) Weiss Annalesei (Fundgruben) 167. 1.