Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

16. fejezet: 1605-1607 - Törvények és irományok

uram mind a két Oláliországban követeket expediáljon, melyek ő nagysága és ország képében mind a mi megholt kegyelmes urunknak halálát és annak napját megjelentsék, mind pedig az országnak szomszéd barátságát és minden dolgokban való jó akaratját solenniter, instar praedecessorum nostrorum, megjelentsék, offerálják, kivánván ő tőlük is, hogy miképen az ő eleik a mi eleinkkel nem csak békességben laktak, de a közönséges békességnek rontóinak velünk együtt ellenségei volnának, és affélék ellen közös segítséggel egymást oltalmazták, mostan is, ha a mi hazánknak (miérthogy az embereknek elméjök változandók) oly ügyünk esnék, melyben az ő segítségek kívántatnék, a respublicát inkább segítsék, hogysem mint valami privatust hazánk ellen promoveálnának. (5) Holott pedig az mi az hazának állapotja, isten után derékképpen a portától függ, értjük pedig ilyen amolyan lengedező hírekből, hogy még most is volnának olyan immaturus competitori az országnak, kik nem ad publicum bonum, hanem ad privatam ambitionem complendam törekednének, mennél hamarébb lehet, ő nagysága az hazafiaiban küldjön az portára követeket csak könnyű szerrel, az kik ő nagysága és az ország nevével instáljanak az fényes portánál, hogy az hatalmas császár afféle privatusoknak instantiájára botot, zászlót az országról ne adjon, sőt az mint az elmúlt esztendőkben bizonyos atyánkfiainak ő hatalmassága arról költ levele által bizonyosan meg is ígérte, és ugyan assecurált hitlevelével, az kit az ország választ, azt ő hatalmasságának akkor országúi megjelentjük, kit instar praedecessorum suorum bottal, zászlóval megerősítsen. (6) Miérthogy az mi eleink, kik az hazát feliciter gubernálták, mindenkoron a keresztyénséghez egyességet, obsequiumot mutattanak, végezték ő kegyelmek, hogy azon jó módot követvén, ő nagysága, gubernátor uram mindjárást az keresztyén császárhoz is követet küldjön, mely által ő felségét találja meg, hogy az miképen annyi keresztyén vérontás után in salutarem pacem coalescált mind Magyarország, mind Erdély, ő felsége Erdélynek is elvégzett conditióit méltóztassék observálni, az miképen az libera electiót illeti, és ne engedje ő felsége, subditusi által hogy felbontassék, valami illegitim.»