Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

16. fejezet: 1605-1607 - Törvények és irományok

Immár megírtuk azokba a vármegyékbe és helyekbe, a melyek felől kegyelmed emlékezik, hogy vesztegségbe legyenek, és a vitézeket böcsületbe tartsák, és vélek éljenek, mint atyjokfiaival és barátjokkal; tudjuk külömben is nem cselekednek, mert ha ki mód nélkül mit cselekedik, módot keresünk abban, büntetlen nem marad. A mi az széna dolgát illeti, avval örömest kedveskednénk kegyelmednek, csak hogy én nekem Nyári Pálnak szinte úgy vagyon szénából dolgom; Jászon a mi kevés szénám volt, az ő fölsége lovaira költ, másutt a mi kevés vagyon, félig ült a vízbe, mindazáltal megláttatom, mennyi leszen, és kegyelmedet, azon leszek, nem hagyom részetelen belőle, Bene valeat. Datum Cassoviae die mensis Januarii, Anno domini 1607. Servitores et amiéi Paulus Nyári manupr. Georgius Széchy. m. p. Külczím : Magnifico domino Ludovico Rákóczy, certorum militum inferioris Hungáriáé generali campiductori, arciaque et praesidii Calloviensis supremo capitaneo etc. Domino et amico nobis observandissimo. (Eredetije: Ursz. levéltárban.) *) Generose domine stb. Servitiorum stb. Legyen az szent Istennek stb. Nagy csapása róllunk az szent istennek ugyan soha nem szűnik, hogy ennyi változásokkal ilyen félelmes állapatunkban untalan akar gyötreni. Az mely fejedelmünk kegyelmes urunk nemcsak Erdélyt tudta kivenni az némöt kezéből, hanem Magyarországnak is régi szabadságát meghozá, kit mind az két császár félni, böcsülni tud vala, és ennyi romlásunk után örökös megmaradásunkra egyetlen egy reménségiink vala, im az szent úristen közüllünk kivivé, az pápista és némöt practika miatt, méreg miatt lőn halála. Az sok jó szerencsés péntöki után, utolsó péntekjén 29. die Decembris, szintén hajnalban öt órákkor vevé ki az úristen ez világból. Valóban igaz magyar, és bátor szivü vitéz ember, sok dolgokban forgott exErdélyi Országgyűlési Emlékek V.