Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)
15. fejezet: 1601-1604 - 1602. jún. 29-én. Kolosvári országgyűlés
mond Csákyt küldé hozzá, folytatni az alkudozásokats velő Barcsay Andrást, Bogáthy Miklóst, Kemény Boldizsárt, 2) s több másokat a főurak közül, kik utoljára is beletörődtek a kiegyezésbe, mert az Erdélyre folyton súlyosodó nyomorból más menedéket nem láttak, mert a fegyverszünet daczára, kivált miután Zsigmond a tatárokat visszabocsátotta, 8) a hajdúk ismételten beütöttek s egy csapatjok Vásárhelytt a vásárt verte fel, míg egy más egyenesen Fejérvárnak tartott, honnan a megrémült Zsigmond Dévára menekült, Székely Mózesre, Tholdyra, Thoroczkayra bizván a főváros védelmét, s Szelesteyt és Lugosyt küldvén a Szász-Sebeshez gyűjtött haddal ellenök — kik Thoroczkónál csakugyan szét is verték a rakonczátlan csapatot, 4) Csáky s azok kik vele voltak, el voltak határozva végrehajtani a kiegyezést, s a sikert maga Csáky annyira biztosra vette, hogy már június 1-ről jelenté Nyáry Pálnak, hogy az ország nagy része s a várak tulajdonosai készek meghódolni a császárnak s azon igyekezik, hogy azokat is, »kik hátra volnának« hasonlóra bírja. 5) De habár azokkal, kik hátra voltak, épen nem boldogult, mert ezek. daczára a Bástától számokra kiállított menedéklevélnek, 6) ellenálláshoz készültek, miután ez jól felszerelt hadával Kolosvárra érkezett, az itt levő rendek részgyűléssé alakulván, 7) hozzá fogtak a kiegyezéshez. Rudolf erre megadta a felhatalmazást Bástának, sőt magát Pezzent is, mint biztost mellé akarta küldeni, 3) de a dolgok gyors fordulata ezt feleslegessé tette. Csáky s a Kolosvártt levő rendek Básta elé terjesztek a föltételeket, melyek alatt Zsigmond kész elhagyni az országot, s ők és az ország meghódolnak — és jún. 29-én Básta elfogadta azokat. A csá]) L. Törvények és irományok XVII. 2) Bethlen Farkas Y. 135-ik 1. s) Szamosközy kézirata' 132-ik 1. <) Bethlen Farkas Y. 94 és 104-6 11. Trauscli 206. B) L. Törv. és irományok XVIII. 6) L. Törvények és irományok XX. 7) »in conventu publico«, mondja Istvánffy, 482-ik 1., habár abban téved, hogy azon Zsigmond is ott lett volna. 8) L. Törv. és irományok XIX.
