Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

15. fejezet: 1601-1604 - 1601. jún. 3—10. Kolosvári országgyűlés

Lajos is Mihályival tart s ő még a felső-magyarországiakban sem bizhat. Komolyan meg volt győződve, hogy Erdély megtartásának egyetlen módja van: Mihály megöletése. Aug. 18-án, egy szombat napon volt, Mind a két tábor Torda közelében tanyázott. Mihály egyik tolmácsát Bástához küldé: szeretne — izené — neje s fia kiszabadítására menni, kik még mindig Fogarason vannak fogva, s kiket, mint hallja, Zsigmond Moldvába akar vitetni, kéreti hát küldjön neki néhány taraczkot,hogy azokkal Fogarast ostrom alá vehesse. Básta vissza izent, hogy ő is vele fog menni, mert nem szeretné, hogy a táboruk két felé szakadjon. A terv azonban még is aggodalmat okozott Bástának. mert tudta, hogy ha elválnak, akkor sem ő lesz többé ura a helyzetnek, ha pedig Fogaras alá mennek, ott Oláhország szomszédsága adja meg a túlsúlyt Mihálynak. S minthogy különben is megbízta a császár felvigyázni Mihályra — elhatározta gyorsan cselekedni. Másnap aug. 19-én reggel, egy vallonkapitány Beaury Jakab jelentkezett a vajdánál, azon kéréssel, hogy ha Fogaras ellen megy, vigye magával az ő csapatát is. Az ajánlatnak igen megörült Mihály s azonnal izent Bástának, hogy Beauryt is ereszsze el vele. Mialatt a tolmács odajárt, megérkezett a Beaury csapata s körülvette a vajda sátorát. Maga Beaury egy alabárdossal a sátorba ment s kezét eme szavakkal: »foglyom vagy« Mihályra tevé. »Bá«, feleié ez kardjához kapva bal kezével, hogy azt kihúzza, (mert balkezti volt) de e perczben egy vallon átlőtte karját, a másik handzsárral átdöfte mellét, míg egy harmadik derekába lőtt. Mihály a földre terült s ekkor saját kardjával levágták fejét. így esett el Mihály saját sátrában, katonái közt, kik közül egynek se jutott eszébe megtámadni a gyilkosok pár százra menő csapatát, s boszút állani űrökért. Tétlenül az ijedség és melepetés miatt, mintegy megkövülve nézték, hogy Bán Mihálczát bántalmazák s elfogták; ott hagyták heverni Mihály testét is, mignem néhány rácz, hogy a kutyák fel ne falják, elásta. Nyugodtan, sorsukra bízva magokat várták be Bástát, ki nemsokára megérkezett, lefoglalta Mihály összes kincseit s az általa toborzott és eddig vezetése alatt állott hajdú csapatoknak generálisává Sennyey Miklóst nevezte ki. Aztán jelen