Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

15. fejezet: 1601-1604 - 1601. okt. 2—3. Brassói országgyűlés

tést tett Rudolfnak a dologról, s ezzel, miután Beauryt Fogaras kapitányságával megjutalmazá, *) az egész ügy be lett fejezve. Az egész tábor, a ráczok, az oláhok, a hajdúk szó nélkül, az ellenállás megkísérlése nélkül, vezérüknek ismerék el azt, ki korábbi vezéröket orozva tétette el láb alúl. Básta pár napi pihenés után. Keresztesmezejéről megindítá a hadat Fehérvár felé, melyet elől száguldozó csapatai már teljesen kifosztottak. Némi őrséget helyezvén belé, maga dandárával Keresztesmezejére ment, s Szebenbe és Dévára követeket küldött e helyeket meghódolásra birandó. Amott a bennlevő menekült magyarok s szászok közt erős küzdelem fejlődött ki — ez utóbbinak feladását az öreg Borbély kereken megtagadta. Minthogy pedig Szebenben a magyarság előreláthatólag nem tarthatá magát s azután, hogy aug. 21-érői a szebeni tanács, a hozzájok érkezett Flaminioval követeket küldött vissza Bástához, kik által kijelenték, hogy azon esetre, ha megvédésökre biztos kilátást nyújtanak, készek megnyitni előtte a város kapuját 2) — a meghódolás a császárnak csak napok kérdése volt. — Déván és Brassón kivül Zsigmondra nézve az egész ország el volt veszve. Ebből a két pontból kellett azt visszafoglalnia. III. Zsigmond pártját az országban Csáky és Borbély szervezék.De ő maga sem mondott le a visszatérés reményéről s folytonosan küldött leveleket és ügynököket az országba. Bakow ') Az összes nyomtatásban megjelent s ismert források mellett Szamosközy magyar kéziratát használtam leginkább. Fájdalom, Bécsben a titkos ltban az 1601. év feltűnőleg sovány. Bástának egy jelentését sem kaphattam meg, nem Rudolfnak erre vonatkozó intézkedéseit sem ; pedig hogy Básta tett jelentést, azt a dolog természetéből s Istvánffyból is tudjuk, ki — legalább munkája arra mutat — látta is azt. Mihályról két epigramm járt kézről kézre : Octobris ipse fugo stb. és Hic jacet ille ferus, stb. melyek közül az elsőt Bethlen, az utóbbit a Székely krónika adta ki. Mindkettőt, mint kéziratai igazolják. Szamosközi írta. *) Seivert: Provinzial-Bürgermeister, 42-ik 1.