Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)
15. fejezet: 1601-1604 - 1601. jún. 3—10. Kolosvári országgyűlés
irányában követendő eljárásra nézve. Mihály magának akarta Erdélyt tartani: még pedig visszafoglalni a német segélylyel, s megtartani a török erejével. Bizonyos, hogy még Bécsből irogatott a portára s felajánlá jó szolgálatait, nagy megvetéssel írt a »német királyról és herczegekről,« kik mind »asszonyemberek«, nincs bennök semmi férfias. 0 be fog ugyan a németekkel Erdélybe menni, de azon lesz, hogy a mint kézhez vette az országot, a hatalmas császár számára tartsa meg. Kezesül felajánlá fiát Petraskót, kit a szultán Fogarasból kihozathat, 1) A magyarországi basákkal is fenn akarta tartani összeköttetését s aug. 17-ére az egri pasával légyottra találkozót tűzött ki, hová előre megbizottját Leka Agát (a hajdani szamosujvári kapitányt) el fogja küldeni, sőt más kevesbbé valószinü hirek szerint, magával Zsigmonddal összeköttetésbe tette magát, csakhogy nejét és fiát (kiket ez Moldvába vitetett volna) kiszabadíthassa, 2) nem kevesebbet forgatott agyában, mint, hogy Bástát fogva szolgáltassa ki a portának. Ezek az összeköttetések Básta előtt nem maradtak titokban. Szamosközy írja, hogy egy postájától Jeremias moldvai vajda vette el a leveleket, s azokat Zsigmondnak küldé, ki viszont Gonzagának, a kassai generálisnak kedveskedett velek, ez pedig Bástához juttatá. Lehet — de ez aligha eldöntötte, legföljebb siettette a dolgot, vagy alkalmas ürügyet szolgáltatott Bástának igazolni azt, mit különben is el volt határozva tenni. O szolgálni akart a császárnak s meg volt győződve, hogy magasabb állami czéloknak megfelelően cselekszik. Az első naptól fogva, melyen találkozott Mihálylyal, nem bizott benne — s minden, a mit azóta tapasztalt, megerősité bizalmatlanságában. Látta, hogy Mihály magának akarja megszerezni Erdélyt, s hogyha a császártól nem nyerné meg, meg fogja próbálni a töröktől megkapni. Tudta, hogy az ő ereje nem mérkőzhetik a Mihályéval s ha kenyértörésre kerül a dolog, ennek ráczai, oláhai és hajdúi annyival biztosabban legyőzendik az ő vallonjait, mert Rákóczy ') Szamosközy magyar kéziratai (132. 1.), az egyetemi könyvtár birtokában. 2) Istvánffy 467., Bethlen F. i. h. 39.
